Kis nyári kesergő

Közzétette:

Iván Gizella
Van egy ország. Nem nagy, s nem is lakják túl sokan. Csuda hegyeik vannak és folyóik, mesebeli városkáik. Rend, tisztaság mindenütt. Az utcákon sehol nincs szemét, a házak körül glédába rakva sorakoznak a fahasábok, a portákon minden a helyén van. Mondom minden. A szemeteskukák körül sincs eldobva, kiszórva semmi, a járdák olyanok, mintha minden nap felmosnák azokat. Ja, nem csak mintha.. fel is mossák. Az üzletek portáljai lehetnek fából, fémből, műanyagból, csak csillognak, villognak. Még nyitás előtt végigtörölgetik, s nem csak a kényesebb és jól látható részeket.
A vécék tiszták, mindenütt mindig van vécépapír, kéztörlő, kézmosó. A padozat is tiszta ezekben a helyiségekben, a takarítók nem mocskos felmosót tologatnak jobbra balra, nem lökik a koszt a sarokba.
Az ablakokban virágok omladoznak,  a fürdőkben bátran lehet mezítláb is járni, olyan tiszta a padlólap, a zuhanyrózsák nincsenek letörve, a szaunákban nem üvöltöznek és nem kvaterkáznak az emberek, s nem is mennek be fürdőruhában, pedig ki sincs írva, sőt, a papucsokat is az ajtó előtt hagyják.
Az éttermekben a pincérek nem a levegőbe néznek, hanem a vendég kívánságát lesik, tudják, abból élnek.
A boltokban nem tudod megelőzni az eladókat a köszönéssel, kedvesen, de nem tolakodóan próbálnak segíteni. Ja kérem, eladni akarnak. Azért fizetik őket.
Az áruházak felkészültek, nem csak harmincnyolcas méreteket árulnak,  s ha épp negyvennégyest, vagy negyvanhatost.. uram bocsá’ … akarsz venni, nem mondják azt, hogy tessék a molettiben keresni magadra valami göncöt. S nem is mondják, hogy ez ennyibe és ennyibe kerül. Feltételezik tudsz olvasni, vagy legalább ismered az arab számokat. A hotelben, ha már jártál ott, régi vendégként üdvözölnek, s olykor kedvezményt is adnak.
A legjobb érzés viszont az, amikor négy hónap múlva visszamégy egy étterembe és ott a pincér a rendelésnél azt mondja.. emlékszem, a múltkor bárányt evett,  most azonban ajánlanám… S azért, hogy megjegyezzen, nem tettél mást, csak pár kedves szóval érdeklődtél a munkája iránt.
Az emberek kedvesek, mosolygósak. Nem löknek fel az utcán, a kisvárosokban neked, az idegennek is köszönnek. Öreg, fiatal, mindegy.  S este is biztonságosan sétálhatsz, nem támad meg senki a ridikülödért. S nem látsz sem hajléktalant, sem koldust, aki a kocsik között szabázva próbál egy kis baksishoz jutni.
Vannak azonban mindenfajta népek, fehérek, feketék, sárgák, barnák, akik nem idegenek, nem migránsok, ők ott élnek. Állampolgárok, vagy vendégek, mindegy. Egyformák. Emberek.

 

Van egy másik ország. Nem nagy, nem is lakják túl sokan. Nincsenek csuda hegyeik, néhány magasabb domb azért akad, vannak viszont folyóik és vannak mesebeli városkák is. Csakhogy az utcákon szemét, a városi és falusi házak körül kupleráj, semmi nincs a helyén. Mondom, semmi. A szemeteskukák körül halmozódnak a nylon zacskók, a kiszórt ételmaradékon jobb esetben bogarak mászkálnak. A járdák koszosak, foltosak. Az üzletek protáljai lehetnek fémből, fából, műanyagból, nem ragyognak. A legritkább esetben mossák meg a portálok ablakait  is. A vécék, legyenek azok bevásárló központokban, vagy éttermekben… tisztelet a kivételnek.. elkeserítő állapotban vannak. Ha van vécépapír, akkor nincs kéztörlő, vagy kézmosó. A padozat mocskos, a takarítók kezében fekete, koszt tologató felmosó.
Kevés az ablakokban a virág, a fürdőkben nem mersz a padlóra lépni, a zuhanyrózsák még a jobb szállodákban is előfordul.. napokig rosszak, ha cserélik, az sem lesz jobb. A szaunákban hangoskodnak és akkor is bemennek oda fürdőruhában, ha ott a piktogramm, hogy tilos. Sőt, a papucsot is beviszik, s ha szólsz, hogy kint kellett volna hagyni, a válasz az, hogy á, nem lesz annak semmi baja a melegtől..
Az éttermekben a picérek a falat bámulják, a vendég hiába integet.
A boltokban nem köszönnek előre, legtöbbször utólag sem, s nem is akarnak segíteni. Ezért fizetik őket?  Ha nagyobb méretet akarsz vásárolni, gúnyosan mosolyognak és a szomszéd molett üzletet ajánlgatják.
Ja és ha kezedbe veszel egy darabot, azonnal lecsapnak rád és figyelmeztetnek, ennek ennyi és ennyi az ára. Soha nem lesz belőlük kereskedő, csak eladó.
A hotelben, ahol törzsvendég vagy, a recepciós megkérdezi, először tetszik itt járni?  A figyelem magas foka.
A pincér akkor sem emlékszik rád ebben az országban, ha havonta lát, levegő vagy, egy fizetőgép, akivel mindent meg lehet etetni.Az emberek mogorvák, rossz a kedvük, csak éppen fel nem löknek az utcán,  este jobb ha nem mégy ki a nagyobb városokban az utcára. Nappal is jobb ha magadhoz szorítod a ridikülödet, nem is tudod mikor zsebelnek ki, vagy tépik le rólad.
A piros lámpáknál koldusok, hajléktalanok kéregetnek. Az aluljárókban piszok és bűz, szerencsétlen emberek fekszenek a papírdobozokon. Sem öreg, sem fiatal nem köszön még akkor sem, ha ugyanabban a házban laksz vele évek óta. S ha te renitens módon megteszed, eltátja a száját. Vannak azonban ebben az országban is mindenfajta népek, fehérek, feketék, sárgák, barnák. A legtöbbjüket megbámulják, megszólják, van úgy, hogy meg is verik. Hiába állampolgárok, vagy vendégek ők, migránsnak hívják őket.  Nem embernek.
Nos, így állunk mi az úr 2018. esztendejében.