Krisna-tudat

Közzétette:

Gaál Péter
– Egyszer azt írtad nekem, nincs olyan, hogy Krisna-tudat. Tessék, itt van: egy tizenhatodik századi indiai bölcs úgy definiálta, hogy “elmerülni a Krisnának végzett odaadó szolgálat élvezetében”.
– És? Ő ezt hívta annak. Hívhatta volna Bélának is.
– Istent is lehet Bűvös Kockának nevezni. 
– Pont ez a baj, csak fordítva. Ma a bűvös kockát nevezik Istennek.
———–

Na kérem. Hogy az én saját tudatom bárki más – élő, holt, mitikus – személy tudata legyen, az abszurditás csúcsa. Hogy Isten tudata legyen, helyesen isteni tudat… ahhoz csak azt az apróságot rakják hozzá, hogy az emberek zöme számára még az “osztályvezető” pozíció is elérhetetlen magaslat. És azt a másik apróságot, hogy – például – se mohamedán, se lutheránus, se kálvinista nem lehetséges. Illetve lehetséges: maga Mohamed, Luther, Kálvin. A többi csak arról szól, amit én veszek ki belőle. Minden arról szól. Attól a pillanattól, hogy a számba kerül egy csokoládétorta, majd lenyelem, nem csokoládétorta többé. Amikor pedig kijön, akkor már valami teljesen más. Ne írjam le, micsoda. Ne is akarja velem csokoládétortaként senki megetetni, pedig akarja. Mi több, sokan meg is eszik.
Ezért mondom mindezeket BELSŐ (külföldiül ezoterikus) dolgoknak. És ha az én hasamban vannak, se Krisna hasában nincsenek, se máséban.

Hogy egy legendabéli – képpé absztrahálódott – valakit hogyan lehet odaadóan szolgálni, azt már meg se említem, tudniillik sehogy. Ha efféle sületlenséget hallanak, nem árt elgondolkodni, KINEK a szolgálatáról van szó.

Én ekelek
te keregsz
ő gyeleg
mi ákolunk
ti vornyáztok
ők lendeznek.

Legyen csodás napjuk, ne húzzanak hosszú ujjas pulóvert, se rövid ujjasat, és vigyázzanak az UV sugarakkal.