Szívlapát

Közzétette:

Gellért András
Már nyitották neki a felsőkategóriás szolgálati jármű ajtaját, de még ekkor sem tudott másra gondolni, mint urának és teremtőjének intelmére, “el ne meséld Csepelen, hogy ezt munkának tartod, mert különben szívlapáttal fognak megkergetni!. Egyetlen pillanatra ugyan felrémlett előtte, amint lendül a szívlapát, előbb a fejét éri az ütés, majd a vas behatol a szívébe, szétroncsolva a kamrákat, és a pitvart, de máris a melóra gondolt, amit persze nem ötezer forintos Erzsébet utalvánnyal honorálnak, hanem hétszámjegyű fizetéssel, cafetériával, korlátlan benzinhasználattal. Gyorsan számolt, így a korábbi sértettségét feledtetni tudta az eredmény.A luxus kategóriájú autóját, mivel szerette a pimasz helyzeteket, a férfias kihívásokat, szándékosan Csepel központjában állíttatta meg, közel a buszvégállomáshoz. Kiszállt, végigsimította őszes borostáját, majd tekintetével azokat kereste, akik az általa gründolt nemzeti boltokban vásárolják, a leírások szerint halált okozó terméket. Most őket kell megszólítania. Zakóját begombolta, nyakkendőjét a visszapillantó tükörben ellenőrizte, majd egyenes tartással elindult. A megállótól nem messze máris ideális alanyt talált.
– Üdvözlöm! Ez ma hanyadik?- A borra gondol jó ember?
– A másikra. A cigire.
– Honnan tudjam? Nem számolom. Sokadik.
– Tisztában van azzal, hogy ebbe belehalhat?
– Nem mindegy az magának, hogy mibe halok bele?
– Hogy őszinte legyek, teljesen mindegy.
– Akkor meg mit akar?
– Semmit.
– Látja, ezt elhiszem magának. Kér egy slukkot?
Az új munkája ezzel jár. Autózik, kiszáll, beszélget, törvényt ír. Az első napja sikeres volt. Nem kergették meg szívlapáttal.