Nagy Imrének mennie kell?

Közzétette:

Szekeres Imre
Akik ma rácsodálkoznak arra, hogy a jelenlegi kurzus Nagy Imre távozását tervezi a Parlamenttől, feledékenyek. A történelem átírása, átértelmezése, beleértve az 1956-os forradalmat és szabadságharcot nem most kezdődött. 1990-ben még konszenzus volt a pártok között abban, hogy az 1956-ról szóló törvény tartalmazza Nagy Imre emlékének megörökítését is. Máig sem ismert, hogy akkor kik és milyen szándékkal akadályozták meg ezt a szavazás előtti napon. Szembe találkoztunk vele, akkor is, amikor ezt pótlandó 1996-ban születésének 100 évfordulóján, hat országgyűlési képviselő: Donáth László (MSZP), Mécs Imre (SZDSZ), Rajk László (SZDSZ), Szekeres Imre (MSZP), Vitányi Iván (MSZP) és Zwack Péter (független) Nagy Imre emlékének törvénybe iktatását kezdeményezte. A törvényt 167 képviselő szavazta meg, nemmel szavazott 77, tartózkodott 64. Az MSZP képviselőin (voltak, közöttünk olyanok, akik nemmel szavaztak) kívül két SZDSZ-es és két kisgazda képviselő támogatta a javaslatot.
Nagy Imrét egyszer már megpróbálták kiradírozni az emberek emlékezetéből, akkor sem sikerült. Jöhetnek kurzusok, alakulhatnak és megszűnhetnek pártok, felléphetnek és eltűnhetnek politikusok az igaz emberek emlékét megőrzi az emlékezet. Az MSZP a szabadság, az egyenlőség és a testvériség szellemében akkor jár el nemzeti múltunkhoz méltóan, ha mindent megtesz azért, hogy Nagy Imre ott maradjon azon a helyen, ami őt megilleti: a Parlament előtt. Nem engedünk 48-ból, 18-ból és 56-ból!