Egy elme az örökkévalóságnak

Közzétette:

Bedő J. István
Nem lehetett könnyű dolga a szerzőnek a jelen életrajzi mű megírásával. Wisinger István aranytollas újságíró, életrajzi filmek és könyvek szerzője. Szent-Györgyi Albertről szóló életrajzának nagy sikere miatt kapta a felkérést Neumann János életének és életművének ismertetésére.Neumann élete azonban annyira összeforrt a tudomány számtalan ágával, hogy a megszületett könyv legalább annyira tudománytörténet, mint életrajz. És nem lehetett könnyű a matematika, a játékelmélet, a részecskefizika, a kvantum­elmélet, a számítástechnika egyes elemeinek ismeretét közért­hetően, olvasmányosan átadni az olvasónak. Örömmel mond­hatom, hogy sikerült. Neumann János (Jancsi vagy Johnny, ahogy barátai nevezték) Budapesten született zsidó nagypolgári családban 1903-ban. Már zsenge korában megmutatkoztak rendkívüli képességei: nyolcjegyű számokkal végzett fejben műveleteket, hét nyelven beszélt (apjával ógörögül társalgott) és fotografikus (eidetikus) memóriával rendelkezett. A Fasori Evangélikus Főgimnáziumba járt (egy évvel fölötte ugyanott a később Nobel-díjas világhírű fizikus, Wigner Jenő, Jancsi haláláig legjobb barátja). Rátz László matematikatanár, a máig emlékezetes nagyszerű pedagógus hívta fel szülei figyelmét Jancsi zseniális matematikai képességeire. Érettségi után Európa – első sorban Németország – egyetemein tanult és előadásokat is tartott. Olyan ismeretségekre, munkatársakra, barátokra tett szert, mint pl. Einstein, Heisenberg, Wiener, Bohr, Hilbert– a 20. század fizikájának megalapozói, többen közülük Nobel-díjjal kitüntetett tudósok. 1930-ban megnősül, menyasszonya apjának feltételét teljesítve katolizál, amit később egész családja követ.
Neumannt 1930-ban vendégelőadónak hívták meg az Egyesült Államok-beli Princetonba, majd 1931-ben végleg ott telepedett le első feleségével. (Később elvált, második felesége Jancsi tragikusan korai haláláig kitartott mellette). Legbelső baráti körét négy magyar lángelme alkotta: Wigner Jenő, Szilárd Leó, Kármán Tódor és Teller Ede. Mindnyájan budapesti zsidók, akik a zsidótörvények és az Európában terjedő antiszemitizmus, illetve Hitler hatalomra jutása miatt hagyták el hazájukat. Princetonhoz kapcsolódik a Marx György fizikus, tudománytörténész által először használt „marslakó” ragadványnév is, a „földönkívüliség” jellemzésére. A címkét Szilárd Leótól kapták, aki, amikor megkérdezték, hogy miért nincs a Földön kívüli intelligens életre bizonyíték annak ellenére, hogy milyen nagy a valószínűsége a létezésének, azzal válaszolt, hogy azért, mert a földönkívüliek már itt járkálnak közöttünk, csak éppen magyaroknak nevezik magukat.
Neumann életművében csak szemelgethetünk: 1928-ban megjelent 100 oldalas tanulmányában megalkotta a játékelméletet. Később Oskar Morgenstern közgazdásszal közösen hatszor akkora terjedelmű műben foglalt össze annak a közgazdaságra, a versenyre, a társadalomszociológiára gyakorolt hatásait. (Ma ezért nagy valószínűséggel szintén Nobel-díjat kapott volna, de a közgazdaság-tudományi díjat a svéd akadémia csak 1969-től adományozott). Kitüntetett szerepet játszott volt a Manhattan-terv megvalósításában, azaz az atombomba, majd Teller Edével a hidrogénbomba kifejlesztésében.
Neumann ugyanakkor sok ezer angol haditengerész és civil életét mentette meg, mikor brit felkérésre napok alatt megtalálta a késleltetett robbanású német tengeri aknák hatástalanításának lehetőségét. Ő foglalta össze először a tárolt program-vezérlésű, kettes alapú számrendszerben működő számítógépek logikai struktúráját, amit máig Neumann architektúrának neveznek. (Egy közismert anekdota szerint az ötlet kiindulópontja az volt, hogyan lehetne rendszerezni és visszakeresni a különböző szempontok alapján csoportosítható vicceket. Ez a viccrendszerezés lett a számítástechnika kiindulópontja.) Gyakorlatilag ma is ezt alkalmazzák minden számítástechnikai eszközben az irodai számítógépektől/laptopoktól az okostelefonig. Számos tudománypolitikai bizottság elnöke vagy vezető személyisége volt; megkapta az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését is.
Tragikusan rövid életet élt, 54 éves korában, 1957-ben rákban halt meg. Wisinger István kiváló, izgalmas, temérdek forrásanyag felsorolásával gazdagított könyvét olvasva „Jancsi” számtalan kiemelkedő tevékenységéről, az jut óhatatlanul eszünkbe, hogy milyen kincset jelentett az emberiség számára az élete, és még mennyi mindent alkothatott volna.

Wisinger István: Egy elme az örökkévalóságnak.
Neumann János regényes élete
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018
424 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3199 Ft
ISBN 978 963 293 6796

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Tényleg sok tehetséges magyar származású tudós dolgozott Amerikában, de zseni csak egy: Neumann János.” Így emlékezett barátjára, iskola- és munkatársára Wigner Jenő Nobel-díjas tudós.

Neumann Jánost ma elsősorban a számítógép atyjaként ismerik, pedig jelentős eredményeket ért el a kvantum­mechanika terén, megalapozta a játékelmélet közgazdasági összefüggéseit, elvégezte a leg­fontosabb számításokat az atombomba elkészítéséhez, és foglalkozott más matematikai és fizikai problémákkal is. Rendkívüli emlékezőtehetségének köszönhetően a princetoni házában tartott társasági eseményeken viccekkel és ókori történetekkel szórakoztatta vendégeit.

Wisinger István dokumentumregénye az ő rövid életének (1903–1957) rendkívüli krónikáját meséli el. Elsősorban arról szól, hogyan jutott el Neumann – hála zseniális elméjének – Budapestről az Egyesült Államokba, és hagyatékából hogyan lett az örökkévalóság egyik legnagyobb kincse. Tudományos eredményeit a szakemberek Galilei, Newton és Einstein életművével mérik össze.