Amerikai győztesek

Közzétette:

Szele Tamás

„Nancy Pelosi, a Képviselőház demokrata frakcióvezetője – és leendő házelnök – még a választási eredmények beérkezése előtt szögezte le, hogy „a választók békét akarnak”, és csakis akkor indítják meg a Donald Trump elmozdítására irányuló – a demokraták egy jelentős kisebbsége által követelt – eljárást (az impeachment-et), ha azt a Mueller-vizsgálat megállapításai indokolttá teszik, és a republikánus frakció is támogatja.” (Index)
Ez mit jelent?
Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy „fogom a füledet (vagy mást), Donald, és ha rossz leszel, megcsavarom!”
Hagyjuk meg a semmi diadalittas ünneplését a republikánusok elvakult híveinek, itt most körülbelül olyan helyzet alakult ki, mint Obama elnök második ciklusának kezdetén, mikor is az elnök demokrata volt ugyan, de a Kongresszus többsége republikánus, így az elnök akarhatott sok mindent, csak keresztül nem vihette a szándékait. Mondjuk Obama elnökről sem mondhatjuk, hogy minden ötlete kifogástalan volt, ember volt ő is, nem isten, de – legalább volt világképe, doktrínája, elképzelése. Trumpnak nincs: ő pillanatnyi indulatok mentén irányította az amerikai politikát.Ő maga mondta saját magáról:
Sok ember… a lépéseit kiszámítja. Én nem számítom ki a lépéseimet előre. Teljes mértékben kiszámíthatatlanok a lépéseim.”
Na, ez az, amit megunt Amerika, pontosan így nem lehet világhatalmat vezetni.
Trump nagyobbat vesztett, mint amekkorát nyert – számára a tét dupla volt, vagy semmi, vagy az abszolút hatalomra volt szüksége, teljes többségre minden téren és fórumon, vagy semmire, így aztán akárhogyan is megnyerte a Szenátust, a Képviselőház nélkül „béna kacsa” lesz, elveszíti azt a teljhatalmat, aminek gyakorlása politikájának lényege. Nyerni a demokraták nyertek, akik így magához térítik Amerikát – mint Nancy Pelosi mondotta is:
Pártom képviselői azon iparkodnak majd, hogy helyreálljon a fékek és ellensúlyok alkotmányban is rögzített rendszere.”
Trump kétévi szabotázsa, az alkotmányos rendszer leépítése íme, kárba veszett. Amerika nem hagyta magát.

Milyen világ jön?

Kiegyensúlyozottabb, remélhetőleg nyugalmasabb, kiszámíthatóbb. Egy olyan amerikai kormányzat, amely meggondolja – és megvitatja! – mit cselekszik, amely nem megy bele diplomáciai kalandokba feleslegesen és amely tekintettel van a tetteinek következményeire is, kizárólag üdvös befolyást gyakorolhat az egész bolygó közviszonyaira. Véget érhet talán még a mindennél fontosabb és veszélyesebb védővám-háború, nem elképzelhetetlen, hogy a Kongresszus nyomására végre valóban ellenőrzik Kim Dzsongun kicsiny, életveszélyes játékszereit, az orosz befolyás is tért veszít, bár ebbe a Kreml nem fog azonnal belenyugodni, elfogadható megegyezés születhet Kínával és az Európai Unióval is.
A mostani választás nagy vesztesei: az alt-right mozgalom és az álhírgyárak. Ezeknek működése és támogatása a trumpi egyeduralom nélkül elképzelhetetlen. Richard B. Spencer, Milo Yiannopoulos és a többi tarka egyéniség, politikai kalandor visszamászik majd ugyanabba a csatornába, amiből előbújt, és ökleit rágva, könnyek között emlékeznek majd a szép napokra, mikor a Fehér Házban lógathatták a lábukat tanácsadóként. Az álhírgyárak elnöki és állami támogatás híján lassan – mondom, lassan, hiszen Moszkva még továbbra is finanszírozni fogja őket! – teret, hitelt veszítenek. Ők is a helyükre kerülnek majd: Barnum cirkuszába, ahová valók.
Elnök úr: ez nagy bukta volt.
A Trump-rezsim „aranykora” véget ért.
Eddig fake-ek voltak, most újra fékek lesznek.
És ellensúlyok.
Tegnap, a választások előtt azzal zártam írásomat: Isten áldja Amerikát!
Meghallgatásra találtam.
Megáldotta.

 

Kép: Trump és Pelosi
A forgókínpad blog elemzésének részlete

https://forgokinpad.blog.hu/2018/11/07/amerikai_gyoztesek