Sok ezer dühös ember és mi, kormánypártiak

Közzétette:

Bencsik Gábor
Próbálom megérteni, mi történik, próbálom megtanulni a leckét, amit most az ellenzék feladott. Igyekeznem kell, mert aki hamarabb érti meg a folyamatok lényegét, az lesz a nyertes. Aki nem tanul, megbukik.
Mert ne áltassuk magunkat: az elmúlt napokban az ellenzék kemény leckét adott fel nekünk, kormánypártiaknak. Ez a lecke nagyjából így hangzik: mindent, erőből azért nem lehet.
A választók jelentős hányada, nagyjából két és fél millió ember most már kilencedik éve gyakorlatilag korlátlan felhatalmazást ad a kormánypártoknak és személy szerint a miniszterelnöknek a cselekvésre. Az ellenzék vádjával szemben ezt egyáltalán nem elvakultságból teszi, hanem nagyon is józan megfontolásból, ha úgy tetszik, számításból: ezek az emberek meg vannak (vagyunk) győződve arról, hogy a kormány jó irányba viszi a dolgokat, de óriási ellenállást kell leküzdenie, és ehhez a lehető legnagyobb cselekvési szabadságra van szüksége.
Emiatt a magyar politikai élet sajátos paradoxont termelt ki magából: minél durvábban támadják itthon és külföldön a kormányt, az annál erősebb, a támogatottsága annál nagyobb. Ehhez persze az ellenzék hiteltelensége, koncepciótlansága, eszmei összevisszasága, zűrzavaros belviszonyai is kellenek. Meg az is kell, hogy az ellenzéki pártoknak gyakorlatilag ne legyen érzékelhető nemzetpolitikájuk, gazdaság-politikájuk, biztonság-politikájuk, egyáltalán, bármilyen politikájuk. Itt nagyon fontos világossá tenni, hogy a választó nem a szerint választ, amit a politikus mond, hanem amire a politikustól számít. A jelenlegi ellenzéki politikusoktól senki nem számít semmire, semmi áron nem bízná rájuk az országot.
Sok ezer ember azonban dühös. A Fideszre dühös, a kormányra, személy szerint Orbán Viktorra. Azért dühös, mert úgy érzi, semmibe veszik, a kormány mindent erőből visz keresztül. Ennek nem kellene így lennie. Nem jó az országnak, és nem jó a kormánypártoknak sem. Ettől az ellenzéktől, ezektől az ellenzéki pártoktól nem kell tartanunk. De a düh életre hívhat valami komoly erőt is, amely, ha építeni nem is tud, rombolni igen.
Az nem mentség, hogy az ellenzéki politikusok tökéletesen félreértik a helyzetet, és azt hiszik, attól fúj a szél, hogy forog a szélmalom lapátja. A szél ugyanis valóban fúj. Olyan erős szél, amilyen nagyon régen nem fújt már.
Fel van adva a lecke. Vizsgáznunk kell belőle.