A felkelőket kivégzik, ugye?

Közzétette:

Gaál Péter

Német kommunista kivégzése a Spartacus-felkelés (1919. január 5-12.) idején, mondja az Origo képaláírása. Na kérem, ez pont olyan, mint az egész kormánypropaganda. Tök mindegy, mi van rajta, tök mindegy, mit írnak alá, tök mindegy, megfelel-e a valóságnak, tök mindegy, mindezek fedik-e egymást, csak legyen benne valami jó szaftos. A cikk címe: “100 éve rontottak rá először a kommunisták Németországra”. Ismerős ez? Hát hogyne volna ismerős. A Vezér néhány évvel ezelőtti szavai a magyar baloldalról. Már, ha a baloldal egységes volna, baloldal volna, pláne kommunista-szocialista, már, ha rárontott volna, már, ha ő rontott volna rá. Csakhogy a kommunista-szocialista elnevezés mára sokkal inkább a Fideszt jellemezheti, mint bárki mást, prominenseitől a reménybeli utódokig, A kommunizmus a prominensek múltja és jelenlegi gyakorlata, egyben a reménybeli utódok gyakorlata is. Hogy közben mit locsognak, és miről, az valóságértékét tekintve nyugodtan figyelmen kívül hagyható. (Nagyjából ugyanazt egyébként, mint amiről az Erich Honecker egykori keletnémet pártfőtitkárt-elnököt jellemző Habsburg Ottó azt mondta, “Honecker ugye… beszél összevissza”.) Nos kérem, lassan (gyorsan) megérjük, hogy a felcsúti géniuszt is notesszal-ceruzával, na jó, ők inkább félmilliós iPaddal fogják követni.
Mit megérjük, megértük.
Itt van ez a képecske, amit a szerkesztő szerintem meg se nézett, mert minek nézte volna meg. A seggnyalás illusztrálására tökéletesen alkalmas, és azok se fogják megnézni, legfeljebb futólag, akiket az efféle förmedvények megcéloznak. Mindegy, oda lehet írni az aranyköpést legfelülre, vastagon szedve. A Pulitzer-díjat persze nem ilyenekért osztogatják, de meg nem is baj, az alapító- névadó, makói születésű Pulitzer-Politzer József nemzetiségét pedig inkább borítsa jótékony homály. Jó, ha van, de jobb, ha nincs, mint a sokaknak (ha lenne ilyenjük) ma is drága kincs Riga motor volt, ugye. Külön pikantériája a történetnek, hogy lehet(ne) vallásos-konspiratív kapcsolódása is, pontosabban lehet(ne) belőle azt is kreálni, de ezret egy ellenében, hogy erről az Origo illetékeseinek a leghalványabb dunsztjuk sincs, mert különben élvezettel csámcsognának rajta: Adam Weishaupt, az ingolstadti egyetem huszonnyolc éves kánonjog-tanára ötletéből az amerikai forradalom évében, 1776. május elsején (pont akkor) született a szabadkőműves gyökerű illuminátus rend, és Weishaupt rendbéli fedőneve, hogy-hogy nem, véletlenül Spartacus volt.
Tehát tessék egy kósza pillantást vetni erre a fényképre. Már első blikkre is két dolog juthat a felületes szemlélő eszébe: vagy ellenforradalmi propaganda, vagy éppen… forradalmi propaganda. Másképpen vagy antikommunista hamisítvány, vagy kommunista hamisítvány. A kalapja (sapka jobb lett volna) alól kilobogó hajjal, teljesen szabadon, dacosan, mellén összefont karokkal hősi pózban álldogáló ifjú forradalmár megfestve A partizán anyja és hasonlók mellé kívánkozna egy sztálini képtárban. Lehetne a végül megmenekült, még nem kopasz, fiatal Rákosi. Esetleg a doktor Kotászra várakozó Pelikán. Vagy Horst Wessel, jó, neki még növesztenie kellett volna a séróját, de a többi akár stimmelhet is. Hogy Horst Wesselt, az állítólagos náci stricit egy másik (kommunista) strici lőtte végül le egy pénzügyi vitából kifolyólag, senkit nem zavarna, mint ahogy a kommunista propaganda lehetősége se fogja zavarni az Origo olvasóit. Lelőtték, és kész. Ezt meg itten le fogják lőni.
Hát így aligha.
Kivéve, ha a “kivégzőosztag” emberei egyúttal öngyilkosok akarnának lenni. Nem véletlenül állítják homokzsákok elé a delikvenseket, vagy mennek a végrehajtók jó messze a faltól. A vezénylő tiszt egyenesen az objektívbe néz, ez még jó. Miért ne nézne, a pisztolyát úgy is el tudja sütni. Az osztaggal viszont már baj van, szintúgy a sortűznek diszkréten oldalra húzódva teret adó kivégzendővel. Nem is kicsi. Először is, ember – kiképzett ember – úgy nem fog puskát, mint az utóbbihoz legközelebbi, szélső katona. Azt legfeljebb a Tüskevár Tutajosa fogta így, amikor először volt a kezében. Két hétig borogathatta is az arcát utána. Hogy az átellenben, a tiszt mellett álló katona mit csinál, nem teljesen világos, ha puska van a kezében, akkor azzal egyenesen a fotósra céloz – lehet, hogy romlik a szemem, nem látom tisztán -, ha nem, akkor ő lehet a kerékkötő. Vagy valami hasonló. Még ez a jobbik eset, a többiek ugyanis… TELJESEN MÁSHOVA CÉLOZNAK, MINT AHOL A “FORRADALMÁR” ÁLL. Körülbelül így kell elképzelni egy Matolcsy Györgyből és az ő négy alteregójából összeszedett lövészosztagot. Majd utána a földön, a visszapattanó lövedékektől eltalálva.
Ebből nemigen lesz kivégzés. Vagyis megtorlás. Vagyis… akik már éltek Kádár alatt, kérem, ne borzongjanak meg. Nem csak a burzsoáziának, a diktatúráknak is van egy diszkrét bájuk, ami a nyelvezetben is visszaköszön: az utalás. Hogy mi várható. Mivel fenyegetnek. Ez csak az expozíció, csak a lehetőség, de tessék belőle érteni. Ez már nem a saját közönségnek szól, az túl buta hozzá, hanem a frusztrálandó, okosabb ellenzéknek. Hírportálok ilyesmit nem írnak véletlenül, és nem raknak főoldalra.