Kertész Ákos – kanadai állampolgár

Közzétette:

Föl kellett állnom, 314 ember tapsolt meg, köpni-nyelni nem tudtam, és persze madarat lehetett volna fogatni velem az örömtől, és máig sem értem, hogy lehet, hogy pont rólam szólt ez az eskütétel.  Ahogy vonultunk ki az állampolgársági dokumentumért, a sorok között átszólt egy magyar fiatalasszony (cca. 35), hogy számára megtiszteltetés, hogy velem együtt teheti le az állampolgári esküt; a hölgy aligha fideszes, és valószínű, hogy olvasott is tőlem valamit.

Hát ennyi, ez még hozzátartozott az állampolgársághoz.

Ezt írta néhány nappal ezelőtt Kertész Ákos Kossuth-díjas magyar – és immár kanadai – író.

Az ügy előzményei 2011. augusztusáig nyúlnak vissza, amikor Bartus László, az Amerikai Népszava főszerkesztője elbúcsúzott lapja online változatának olvasóitól. Elfogyott a pénz írta Bartus, ideiglenesen szünetel a hírszolgáltatás. Erre a cikkre reagált, ugyancsak az Amerikai Népszavában, Kertész Ákos. Keserű szavakkal fogadta a portál megszűnésének hírét, és indulatosan bírálta a hazai közvéleményt, amiért szerinte a Magyarországon élő magyarok számára nem fontos a demokrácia.

Keserűen és indulatosan fogalmazott Kertész – a sokat megélt emberek keserűségével, a sokat tapasztalt író indulatával.

És persze, voltak igaztalan mondatai is.

A magyar genetikusan alattvaló” – írta. Majd így folytatta: „a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud, és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”

Forrás: Hírklikk