Totális demokrácia, avagy minden populista hazudik

Közzétette:

Gaál Péter jegyzete

Éppen egy hete érdekes cikk jelent meg a !!444!!!-en, “Előttünk a kor, amiben az emberek a rombolástól való félelmükben lerombolnak mindent” címmel. Nem e hosszú – a populizmusról szóló – cikket akarom elemezni, viszont volt benne egy érdekes kifejezés, amit máshol és mások is használtak már, noha némileg eltérő értelmezésben, a TOTÁLIS DEMOKRÁCIA. A kifejezés két brit politológus, Roger Eatwell és Matthew Goodwin munkásságával kapcsolatban merült fel ismét. Ők a (jobboldalinak mondott) fasizmus és a (szintén jobboldalinak mondott) populizmus összehasonlításából azt szűrték le, hogy e kettő majdhogynem antagonisztikus ellentéte egymásnak. Még mielőtt a szerzőket jobban ismerők kiigazítanának, le kell szögeznem, hogy én csak a cikkből tudok kiindulni, ergo arra reagálok, amit ott találtam, sőt még arra sem, annak csak egy szegmensére, amiről a címünk is szól.

Hát akkor, Isten neki, fakereszt, vegyünk egy mély lélegzetet. Kezdjük az értelmezéssel. A “fasizmus” (mi is az? ugye, nem keverjük például a nemzeti szocializmussal? dehogynem) NEM jobboldali. Soha nem is volt az, még úgy sem, hogy Sztálin után (akit zavart a “nemzeti szocializmus” kifejezés “szocializmus” tagja, hiszen szocializmus csak a kommunizmus előfutáraként jöhetett szóba, innentől a nácik is fasiszták lettek) más ideológiákat is ebbe a fiókba gyömöszöltek. A fasizmus-nácizmus pontosan ugyanúgy SZÉLSŐ BALOLDALI, mint a szocializmus és a kommunizmus. Már a nácizmus teljes nevében is benne foglaltatik, de nem csak a nevében. A dalaiban, megnyilvánulásaiban, jó- és rossz vonásaiban is. És a populizmus? Fájdalom, de az is jobboldali. Baloldali populizmus nincs? Nemigen van. Egyrészt azért nincs, mert a valódi baloldalisághoz teljesíteni is kell, másrészt azért, ami a két brit tudós szerint a legnagyobb különbség a “fasizmus” és a populizmus között: az ELITIZMUS miatt. Mondom – írom – inkább a magamét. A populizmus nem elitista. Ha létezik baloldali populizmus, akkor annak se lehet elitistának lennie. Márpedig a baloldal igenis elitista. Száz évvel ezelőtti értelmében is elitista, mai értelmében is elitista, legfeljebb az elit változott. Akkor a munkásosztály öntudatos élcsapata volt, most – mondjuk – a liberálisok. Már, ha a liberálisok baloldalinak minősíthetők, és nem szorulna újragondolásra és újraértelmezésre az egész “jobb-bal” mizéria (szorul).

A fasizmus-nácizmus is elitista volt, minden szociális felhangjuk – sőt gyakorlatuk!!! – mellett. A populizmus jobboldali termék. Lehet egy monarcha is populista? Hogy a bánatba ne lehetne! Egy zsarnok is lehet. Voltak is szép számmal. Caligula. Nero. Hogy csak két rómait említsek, az Imperium Romanum aranykorából. Nem a plebs tartotta őket rossznak, hanem a patriciusok, és a patricius történetírás. A plebs örült a kenyérnek (ami gabona volt) és a cirkusznak, és ha ez a cirkusz már az uralkodó despota bőrére ment, annak is örült. A plebs nem forradalmár. Soha nem is volt az. A nyáj se forradalmár. A nyáj csak követ.

Mussolini populista volt? Hitler populista volt? Olvassák csak el a Mein Kampfot. “Der Führer befiehlt, und wir sagen: ja.” “A Vezér parancsol, és mi azt mondjuk, igen.” Ezzel a felirattal KAMPÁNYOLTAK az NSDAP-ért. Ezek voltak a hívószavak. Szó nem volt semmiféle hízelgésről és népakaratról. A nép azt akarta, amit akarnia lehetett, azaz amit a Vezér akart. A Vezérnek pedig esze ágában se volt vakon követni az éppen aktuális tömeghangulatot. A Mein Kampf nem a népnek szóló ígéretözön, amit esze ágában se volt betartania senkinek. Megpróbálták betartani, a szociális hálótól a… igen, addig, de senkit nem lehetett azzal vádolni, legkevésbé Hitlert, hogy nem azt csinálta, amit tíz évvel azelőtt már papírra vetett, hogy csinálni fog. És Lenin? Sztálin? Rákosi? A mérsékeltebb utódok? Kádár Önök szerint hízelgett a népnek? Marosán hízelgett, amikor azt mondta, “holnaptól lövünk”? És lőttek. Hazudni mindannyian hazudtak, de az más lapra tartozik. És messze nem hazudtak annyit, mint amennyit egy echte populista hazudik.

Az ugyanis semmi mást nem csinál. Vagyis csinál, csak teljesen mást, mint amit mond. De hogy jön ide a totális demokrácia? Úgy, hogy a populizmus a két derék brit szerint a populizmust éppen az különbözteti meg minden más politikai ideológiától, hogy a legkevésbé sem elitista, hanem azt hangsúlyozza, hogy az átlagemberek nevében és az érdekükben politizál.” Hogy mit hangsúlyoz, bátran figyelmen kívül hagyható. Bármit. Bárminek az ellenkezőjét. A populizmus ugyanis – ez egy újabb úgynevezett kategóriahiba – nem ideológia, hanem GYAKORLAT. Az ideológiától olyan messze áll, mint Makó vitéz állt Jeruzsálemtől. Azzal, hogy ÚGY TESZ, mintha az átlagemberek érdekében politizálna. Nem politizál az ő érdekükben, csak a nevükben. Ez volna a demokrácia, magyarul népuralom? Az átverések tárháza, a legállatibb, legalantasabb ösztönökre támaszkodva az átlagemberek megfosztása mindentől, ami még az emberhez hasonlatossá teszi őket? A méltóságuktól, becsületüktől, summa summarum és végül az életüktől, így vagy úgy? Az volna a – totálisan – demokratikus családmodell, hogy a családi kasszát eldorbézoló patriarcha megengedi, hogy gyermekei az előlük elvont javak ellensúlyaként szabadon köpködjenek a padlóra (amiben a patriarcha az élükön jár), szemeteljenek az utcán, ütlegelhessék a tanáraikat és rugdoshassák a többi gyereket?

EZ VOLNA A JÖVŐ? Mert a szerzők valami ilyesmit állítanak. És itt ütköztem meg. A jövőt ugyanis én se látom fényesnek. A vezérelvet se látom megkerülhetőnek, csak eddig azt gondoltam, a lecsúszás másképp megy majd végbe, nem így. Azt gondoltam, hogy igen, vannak ilyen korszakok a történelemben, de ezek záros időn belüleáldoznak, erőszakkal vagy erőszak nélkül, de leáldoznak. Egy diktatúra – nem azonos a monarchiával! – már ab ovo se lehet hosszú életű, mert racionálisan MÉG A DIKTÁTORNAK SEM ÉRDEKE. (Azért nem érdeke, mert úgy sokkal nehezebb bukás után visszakapaszkodni a hatalomba, ha egy másik diktátor követi, mint ha egy kvázi egyenlő versenyfeltételeket biztosító rendszer szabályozná az egészet. Ennek a felismerése vezetett egyébként az athéni demokrácia kialakulásához, és ennek a felismerése okozza előbb-utóbb az összes diktátor bukását.)
Nem, drága Olvasó. Nem a populizmus lesz a jövő, és nem a populizmusba bukik bele az emberiség. Populizmus mindig volt és mindig lesz. Eddig nem hívták totális demokráciának, mert egy császárt (nem azonos a királlyal!) mégsem lehet ugye, totális demokratának nevezni, de most ezt is megértük. Azt viszont lehet tudni, hogy a populizmus mibe fog belebukni. Amibe az összes hazugságon alapuló rendszer: a valósággal való konfrontációba. SAJÁT MAGÁBA.

A köpködés és a többi gyerek megverése ugyanis nem pótolja a vacsorát.