A Nagy tengely

Gábor György
Nevet szerzett magának, amikor Nagy Imrének megadta a végtisztességet. Hazudott ott is, alakoskodott, konjunktúralovagként kihasználta a nagy lehetőséget, de legalább elbúcsúztatta azt, akit szimbolikusnak szánt módon, aljasul kivégeztek, s aki három évtizeden át jelképévé vált a diktatúrával szembeni ellenállásnak. 
Most, majdnem három évtizeddel később, szimbolikusnak szánt módon, aljasul meggyalázza-megtapossa Nagy Imre emlékezetét, mert most már ő fél és retteg tőle, ugyanúgy, mint elődei, hiszen alakja akár újra jelképévé válhat a diktatúrával szembeni ellenállásnak. 

A tücskök ideje

Somfai Péter

Komoly csapda az öregedés. Amíg az ember a harmincas, negyvenes éveit tapossa, eszébe sem jut, hogy múlnak az évek, és egyszer eljön a nyugdíj ideje is. Aztán jön az ötödik iksz, küszöbön a hatodik is, és akkor sokan hirtelen pánikba esnek. Azt gondolják, most aztán vége a világnak, onnantól már csak egy kis lépés a koporsó. Amikor már-már karnyújtásnyira kerülnek a nyugdíjas évek, akkor hirtelen lepereg az ember előtt az elmúlt évek „filmje”, az elmulasztott lehetőségek. Miből fogok élni? Miről kell majd lemondanom?

Folytatás a Hazában

https://ahaza.blog.hu/2018/12/22/a_tucskok_ideje

Tudósítás

Kármán Irén

Ma a Sándor-palota előtt folyt a tüntetés. Már tíz napja tart. Ezrek az utcákon. “Aki a demokráciában alszik, diktatúrában ébred” – idézte Goethe-t dr. Magyar György ügyvéd. Felszólalt a TV székházban megrángatott és megrugdosott Varjú László parlamenti képviselő és Szél Bernadett is. Hadházy Ákos az equs péniszét emlegette, vagyis a lónak a f….-át, amikor elmondta, hogyan hazudik a kormánypropaganda arról, hogy 1 millió bevándorlót akar az ellenzék betelepíteni. Szél képviselő asszony a rabszolga törvényről beszélt. Anyákról, akik nem érnek oda az óvodába a gyerekeikért és apákról, akik elalszanak a karácsonyfa alatt, mert halálra dolgozzák magukat. A tömeg országos sztrájkot követelt és a “bajszos sz….” is jól csengett. A tüntetés végén a Momentum aktivisták WC papírral dobálták a Sándor-palotát, “ezt írd alá János” felkiáltással s a WC papírból kaptak a rendőrök is. Jó kis este volt.

Jövőkép

– Anya! Tudni akarom, ki az apám!
– Mutattam már róla képet.
– Minden karácsonykor ezt a fotót veszed elő. De ki ő?
– Az apád.
– 18 éves leszek. Szeretném végre megismerni!
– Még nem lehet.
– Miért nem?
– Mert túlórázik.

Gellért András

Ki és mi sérti a törvényt?

Serény Péter

Gondolom, aki érdeklődik, látta a Kunigubda-utcai botrány eseménytörténetének részleteit, és a képviselői jogaikban megsértettek helyszíni videó-közvetítéseit. Ismert az is, hogy az érintettek rendőrségi feljelentést tettek. Az a tény, hogy biztonsági őrök tettlegességre vetemedtek a sértett országgyűlési képviselők ellen, eleve felháborodást keltett, a külvilágban is, aminek tényeiről szintén értesülhetett, aki hírekhez jutott. (Magam, évekkel ezelőtt, ismert hipermarketben véletlen szemtanúja voltam egy áruházi tolvajként megállított személy tettlegesség nélküli (!) irodába kísérésének, addig is, amíg a telefonon értesített rendőrség közegei kiérkeznek. Azok a biztonságiak, ott. tudták, hogy nem pankrációra szerződtették a szolgálatukat.)
Én itt most három internetes újságcikket ajánlok mindenkinek a szíves figyelmébe.

Kerekasztal

Kereszty András

Az adventi tüntetés sorozat most más, mint amit megszoktunk Orbán alatt. A kormánypártiak most azon élcelődnek, hogy milyen tüntetés az, amikor néhány ezer ember össze-vissza mászkál Budapesten, ellenzéki képviselők eltorlaszolnak egy lépcsőt a parlament ülésteremében, majd két nappal később a tévészékház smikszobájában várják, hogy beolvashassanak valamilyen petíciót. Gúnyolódni lehet, röhigcsélni is. De! Csak az igazán ifjak, a nyeretlen kétévesek nem tudják, miként kezdődtek a dolgok 1989-ben. A nagyon öregek még arra is emlékeznek, hogy mi volt 1956 első hónapjaiban. A rendszerváltoztatás nem úgy kezdődik, hogy a hatalom bástyái hirtelen ledőlnek. Abból mészárlás lesz. Lásd romániai forradalom. Úgy kezdődik, hogy megroppan a hatalom magabiztossága. Hogy is mondta drága jó Lenin elvtárs: az alul lévők nem akarnak a régi módon élni, a felül lévők nem tudnak a régi módon kormányozni.

A harmadik adventi vasárnap (Folyamatos feljegyzések)

Gaál Péter

Ez a szegény ember. A tévé biztonsági embere. Még szinkronban úgysem írtam semmit. Szóval, kínos, amit tennie kell, ami az időhúzás, időhúzás és időhúzás. A saját életével is játszik, pontosabban csak azzal játszik. Ha most rosszat lép, megnézheti magát. Jót nem tud. Ezért aztán nem is lép semmit. Hogy kint mi van, nem tudom. Tulajdonképpen mindegy. Az az érdekes, ami bent történik. Úgy néz ki, a fagylalt visszanyalt: nem jó ómen a tizenharmadik év. Kínában a repülőjáratokon ezért nincs tizenhármas szék. De ez nem Kína! De, ez majdnem Kína, és majdnem Tienanmen tér. Még csak majdnem, de ez a rendszer nem tud úgy bebetonozódni, mint az. Harckocsi sincs már mögötte, hadsereg sincs, és Teng Hsziao-ping sincs. Vér viszont itt is folyhat. 1989 baljós fellege már kezdi ránk borítani nagy szárnyát, különös tekintettel az akkori karácsonyra.