Hol a Hidegháború?

Miklós Gábor
Most olvasom, hogy három Oscar-jelölést is kapott a lengyel Pawel Pawlikowski filmje a Hidegháború. Magyar mozikban érthetetlen okokból nem játszák. Volt egy-két majdnem hogy zártkörű vetítés, a művészmozikban, aztán semmi. Nem csak, hogy megdöbbentő és érzelmeket borzoló film a háború utáni évek Lengyelországáról, de csodaszép elégia is a szerelemről. Pawlikowski másik megrázó filmje az Ida már kapott egy Oscart. Most a rendezőt és az operatőrt is jelölték, a filmet pedig a legjobb nem angol nyelvű film kategóriájában. Nem zsidó történet.

180 író nyilatkozata

Ismert írók, irodalmárok, közéleti személyiségek álltak ki pénteki nyilatkozatukban a szombati tüntetés és annak résztvevői mellett.
“Mi, írók, irodalmárok szolidárisak vagyunk a társadalom kiszolgáltatott tagjaival” – kezdik a nyilatkozatukat, majd hosszú felsorolásba kezdenek, hogy kikkel szolidárisak. Szolidárisak többek között a túlóratörvény áldozataival, a diákokkal és a pedagógusokkal, a kilátástalan helyzetbe hozott tudományos kutatókkal, a civilszervezetekkel és az otthontalanokkal is.
Itt a nyilatkozat teljes szövege az aláírásokkal együtt:

Mellbevágó napló a putyinizmusról

Toronyi Attila
A napi hírek hallatán emeltem le ismét Politkovszkaja kötetét a polcról, mert úgy szólt az egyik a tudósítás, hogy a most előkotort, régebbi törtvénynek „köszönhetően” Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin akár élete végéig hatalomban maradhat. Ennek pedig nyilván lehetnek káros mellékhatásai – akár más országokra is Mint ismeretes, Politkovszkaját 2006 őszén, éppen Putyin születésnapján egy lépcsőházi liftben lőtték agyon, de nem ő volt az egyetlen, akivel akkoriban (és a rá következő években) máig tisztázatlan körülmények között végeztek.

Hegedűs D. Géza: Holnaptól másként lesz

Amikor elvitték Nagy Imre szobrát a Vértanúk terérőlHegedűs D. Géza Kossuth-díjas színész úgy fogalmazott, hogy egy seb keletkezett. Beszélt a fájdalomról, amit érzett, és arról, hogy folyamatokban gondolkodik, mert mindent úgy is kell látni. Így jut el, ebben a sajátos monológban, amelyet  Hírklikknek fogalmazott meg, addig, hogy ő mélyen hisz abban: holnaptól másként lesznek a dolgok…

Kertész Ákos – kanadai állampolgár

„Föl kellett állnom, 314 ember tapsolt meg, köpni-nyelni nem tudtam, és persze madarat lehetett volna fogatni velem az örömtől, és máig sem értem, hogy lehet, hogy pont rólam szólt ez az eskütétel.  Ahogy vonultunk ki az állampolgársági dokumentumért, a sorok között átszólt egy magyar fiatalasszony (cca. 35), hogy számára megtiszteltetés, hogy velem együtt teheti le az állampolgári esküt; a hölgy aligha fideszes, és valószínű, hogy olvasott is tőlem valamit.

Hát ennyi, ez még hozzátartozott az állampolgársághoz.

Ezt írta néhány nappal ezelőtt Kertész Ákos Kossuth-díjas magyar – és immár kanadai – író.

A Dunánál, BÚÉK helyett

Kemény Zoltán
Sétáltam, Szentendrétől Leányfaluig és vissza a Duna partján. Elhatároztam, hogy minden szembejövőnek kívánok egy jó napot. Kívántam. Mosolyogtam és a szemébe néztem mindenkinek. És akivel csak találkoztam, annak járt egy ‘Jó napot!’. Többen elfordították a fejüket, volt aki a telefonjával babrált tovább, volt közöttük olyan is aki merev tekintettel előre nézett és folytatta útját. Akadt aki rám nézett, csodálkozott és ment tovább. De, azért egy páran visszamosolyogtak és hasonló jókat kívántak nekem is. Száz közül talán tízen. Elgondolkodtató.
Lassan elkezdődik a következő esztendő. Nem új, nem boldog, nem békés, nem. Csak a következő. A hétfőből kedd lesz. Ha valamit őszintén kívánok erre a következőre, akkor azt szeretném, hogy jövő ilyenkor sokkal többen tudjanak visszamosolyogni és visszaköszönni, ha találkozunk a Duna-parton.

Kép: Eduardo Balogh