Piros cipők napja Szerbiában

Szerbiában pénteken tartották az erőszak áldozatául esett nők nemzeti emléknapját. Az országban az elmúlt tíz év alatt több mint 350 nő lett családon belüli erőszak áldozata. Az idei adatok is lesújtóak, az év eleje óta 21 nőt ölt meg férjük, élettársuk, hozzátartozójuk. Arról nincsenek pontos adatok, hogy hány nő szenvedi el esetleg már évek óta az erőszakot, hányan vannak azok, akik akár már holnap az áldozatok számát gyarapíthatják.

Tévé a sarokban

Ehhez pár perce volt szerencsém, a nagyváradi központi vasúti pályaudvar előtti aluljáróban. Egyszerűen ott egy tévé. Csak úgy. Körülötte épp senki. A tévézés egy kicsit idejemúlt kezd lenni, igen.. A fősodratú tévék viszont egyre mélyebbre süllyednek, igen. És körülbelül inkább azok veszik készpénznek azt, amit ott látnak, akiknek a készülékük is régebbi (ami sok más szociológiai, gazdasági paraméterrel is összefügg, majd emiatt szellemivel is), igen. A tévéből is ömlő álhírek kvázi a sarkon túlról lesnek áldozataikra, igen. Akiknek egy jelentős része idős, aki már – jó esetben – pár rendszerváltás során jól detektálta, ha meg akarták vezetni, de azért az idő előrehaladtával inkább csak üldögél, igen. A tévézés nagyrésze – bár nem szeretem ezt hangoztatni, mivel közhely is, és a felszínesen gondolkodók egyik kedvenc, tévutakra vivő vesszőparipája is Úgy is vehetjük, hogy előtérben a készülék, a terminál, háttérben meg a kiindulópont, vagyis azok ott hátul a stúdiók, igen. Meg amúgy mai csendélet. Amíg be nem kapcsolod. (mesenincs.blog)

Még egyszer néven nevezem

Anoním Keresztény

Meddig vállalható fel a kormány egy-egy akciója? – teszik fel a kérdést abban a vitairatban, amelyet közösen készített három kormánypárti szervezet. A szöveg, amely Balog Zoltán leköszönő miniszter szerint hiánypótlóan valóságos kritikát fogalmaz meg a Fidesszel és személyen Orbán Viktorral szemben is, a NER-lovagok megmagyarázhatatlan vagyonosodásáról, a konszolidáció igényéről, az állandó harc mögötti bizonytalanságról, de még a közmédiában elhangzó lebutított üzenetekről is szól.

Velem, vagy az oroszlánnal

Gaál Péter

“Még mindig tolja az állam a pénzt Simicska cégébe.” Ez speciel a !!444!!!. De a többi is hasonló. Ebből aztán az lett, hogy… sok minden lett. A legkevesebb, hogy “ezek nem is vesztek össze”. “Eddig tartott a G-nap.” “Van az a pénz.” Aztán jöttek a pompásabbnál pompásabb összeesküvés-elméletek. (Gyorsan hozzáteszem, hogy a tévesnek bizonyult elméletek ellenére lehetnek összeesküvések, mindössze az a kérdés, hogy mit nevezünk annak, hogy ami annak látszik, az-e, vagyis nem tévesztjük-e össze az érdekazonosságot az összeesküvéssel, et cetera, et cetera.)

Tovarisi konyec, avagy történelmi lecke

A dolog azzal kezdődött, hogy Gál József a Facebookon arról írt, hogy a nevezetes „konyec” plakát a Heti Beszélő borítóján szerepelt. Kenedi János – a koronatanú – erre határozottan kijelentette, hogy nem így volt, de nagyon nem. Lévai Júlia ehhez még hozzáfűzte: van annak közismert magyarázata is, hogy az SZDSZ miért nem pártolhatta a gusztustalan plakátot, amelyen egy “hétliterköpős nagyerős hím” (© Karinthy) gyűrött nyaka szimbolizálta a szovjet katonát és ezen keresztül az összes elvtársat ill. az oroszokat. Egyrészt a párt kezdettől, egyértelmű nyilatkozatokban közzé tette, hogy nem konkrét személyekkel, hanem a rendszerrel van baja.

Utálat-tan magyar ország- és pártvezetőknek

Serény Péter
Ez a történet alighanem egy válasszal kezdődik. Esterházy Pétertől származik, 2011-ből.. Közírói kiruccanásainak évek múltán idézhető aktualitását méltató ismert értelmiséginek üzente vissza: „Az, ha egy írás húsz év után is így aktuális, az szégyenletes. Meg félelmetes is. Nem a kormány szégyene, az övé is, nem az előzőeké (ama egyre misztikusabb nyolc év!), az övéké is, hanem mindnyájunké, enyém, tied, övé.” Farkas Zoltán mutatta fel a közönségnek ezt az idézetet a hvg hasábjain, az elhunyt kortárs író-géniusz cikkeinek újabb gyűjteményes kötetéből.
Bennem felötlött, hogy valamikor régen, szállóigeként ismételgettük Esterházy cikk címben közzétett értékítéletét, hogy ti. „mért utálja a Népszabadságot”. Ami: épp e lap hasábjain jelent meg. Talán 91-ben. Persze, hol van már a Népszabadság! Sóval behintve a nyoma is.