Utazás a Holdra

Lana meséje

Nagyanyám mesélt esténként egy fura országról. Szomorú mese volt, de tanulságos. Amire emlékszem belőle, azt most közreadom. 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csudaszép ország. Volt ott minden, hegyek, völgyek, csillogó tavak, mesés kis zuhogók, pipacsos rétek, szép leányok, daliás férfiak, de valami mégis hiányzott. A jókedv. Minden országlakó olyan lehorgasztott orral járt, végtelen nagy szomorúság volt mindenkin. 
Az okát is tudták, csak nem merték kibeszélni. Nevetni akkor sem látta ezeket az embereket senki, ha új kis jövevény érkezett a kerítések közé. Mert jaj, elfeledtem, ez az ország, szépen körbe volt kerítve, csillogó, villogó fémkerítéssel. Így döntött a király. Meg kell őrizni a nemzet érintetlenségét, nem jó a keveredés más népekkel. 

Lovas lecke

Petz György Darvas Iván egy régi írását osztotta meg.
“Ifjúkorom hajnalán történt meg, hogy valamelyik filmszerephez meg kellett tanulnom lovagolni. Két kolleganőmmel együtt elküldtek hát a Tattersallba lovaglóleckét venni. Egy idősebb korú rendőr őrmester fogadott bennünket, megkülönböztetett tisztelettel. A hölgyeknek egyenként mélyen meghajolva kezet csókolt. Velem roppant férfiasan kezet szorított, zajosan összecsapva sarkantyúit, mélyen a szemembe nézett és szó szerint azt mondta: Roppant megtiszteltetésnek veszem, hogy éppen szerény személyemre esett a kegyedék választása. Szeretném remélni, hogy megfelelek majd a belém helyezett bizalomnak. Szíveskedjenek utánam fáradni, ott toporognak a paripák. Ilyen, sőt ennél még választékosabb stílusban folytatta a konverzációt, egészen addig, amíg „segítséggel” nagy nehezen fel nem kászálódtunk végre a nyeregbe.

Ekkor ostorával nagyot vágott a lovak hátsó felére, azok elkezdtek vágtázni, választékos modorú tanítómesterünk pedig rákezdte: Mi ez? Hogy ül ott? Az isten b…a meg magát! – üvöltötte teljes erőből.

Isten ellopása

Gaál Péter
Gáspárunk nem óvatoskodik. Ha már lúd, legyen kövér. “Hiszem, hogy amin eddig túl volt ez a nemzet, az csak a kezdet ahhoz képest, ami most jön. Magyarországon nagyobb és dicsőségesebb dolgok jönnek. Nagyobb, mint az, hogy ezer éve felvette a kereszténységet Magyarország, nagyobb, mint a reformáció.” Jól olvasták: ezek bizony már a papa fordulatai. Az ő hangja. Nem kellene ennyire szerénynek lenni. Nagyobb, mint maga a kereszténység. Nagyobb, mint Jézus egész munkássága. És aki véghezviszi, NAGYOBB, MINT JÉZUS. Nem mondunk ki ilyesmit, de csak megértik. Ó, hogyne. ERRE VÁRNAK. Na persze, a Nagypéntek is benne van a pakliban, de ne rontsuk el a Virágvasárnap örömét.

Magángép?

Teljesen ki vagyok akadva azon, hogy a még szabadelvű sajtó és az ellenzéki polikusok a miniszterelnök “magángép” használatáról írnak. Ébresztő! Sem Garancsi, sem Csányi repülőgépei nem ezen cégtulajdonosok magángépei, hanem az általuk tulajdonított cégek gépei, amelyek árát és fenntartását költségként írják le a vállalatok. Így Orbán Viktor miniszterelnök olyan céges gépeken utazik amelyek használata összeférhetetlen. Az már az egész magyar (kelet-európai és balkáni) politikai osztály szégyene, hogy 2 havi fizetés értékű ajándékot lehet elfogadni. Ez tőlünk nyugatra az amerikai 25 dollártól a nyugat-európai 100-150 euróig terjed. .Ez vonatkozik a köztisztviselőkre előadótól miniszterelnökig és államelnökig és a parlamenti képviselőkre is.
Nálunk Lázár miniszter 600-000 forintos arcképét kapta ajándékba az (pénz)költő helyettes allámtitkárától. Révész Miklós

Vasárnapi történet: 50 év

Kereszty András
Sok évtizede a barátaim. Feri kolléga is. Újságíró. Ő volt a UPI amerikai hírügynökség prágai tudósítója. A hírügynökség megszűnt, a barátság megmaradt. Aztán éveking együtt lehettünk, amikor és a Népszabadság washingoni tudósítója voltam. Feri és Sylvia így együtt voltak barátok. Mióta voltak férj és feleség? Akkoriban nem számoltuk. Egy volt bizonyos, hogy Csöngös Feri annak idején középiskolában megismert szívszerelmét vette feleségül.
Most kaptam tőlük egy fényképet és ezt a történetet.