A félelem “közegei”

Teljes harci díszben lépett föl a pesti 95-ös buszra egy BKV-ellenőr “védelmére” két, önkormányzati biztonsági “közeg”, egy nő és egy férfi. Nyomban találtak is egy delikvenst, egy tisztességesen öltözött diákot, akinek valamilyen pecsét hiányzott a papírjáról. Le is szálltak vele néhány megálló múltán Kőbányán. A “közeg” felszereléséből sikerült fölismernem a rádiót, a bilincset, a gumibotot, a paprikaszprét; a többit nem tudtam azonosítani a hátsóján. De nem is vagyok kíváncsi rá, legföljebb ha majd gránátvetővel fölszerelt sárga tengeralattjáróval tülekednek föl a a buszra. A lényeg, hogy mindenki féljen, mondjuk a migráncsok sokaságától. Ez utóbbiak nincsenek ugyan, marad hát a félelem. Kulcsár László

Átemelt poszt Tibi atyától

Megadja Gábor, a 888 tollnoka nyilvános Facebook-posztjában gúnyolódott a megélhetését a HírTv beszántásával elvesztő Konok Péteren. Konok Péter liberterkommunista nézetrendszere talán nem mindenkinek a szíve csücske (nekem sem az), Konok Péterrel nem egyetérteni mégis sokkal minőségibb időtöltés, mint a 888-cal és Megadja Gáborral azonos véleményen lenni. A baloldali publicista az elmúlt pár hétben nehéz helyzetbe került, és adományokat kért a Facebookon (amint azonban összeszedett annyit, hogy átvészelje egy következő munkahelyig, megkérte követőit, hogy ne utaljanak többet). Megadja Gáborba, a kormánymédia verőemberébe irgalom helyett csak kisstílű cinizmus szorult: tizenkilenc forintot küldött Konok Péternek (a Magyar Tanácsköztársaság mementójaként) nagylelkűsége jeléül.

Hosszabb tanulmány: Zsákutca?

Csizmadia Ervin

Ebben az írásban szeretném kifejezni hódolatomat Bibó Istvánnak, s ezzel párhuzamosan (anélkül, hogy részletekbe mennék) szeretném vitatni is az ő „zsákutca-tételét”.  A két megállapítást nem látom egymással kibékíthetetlennek. Egyfelől rendkívül nagyra tartom Bibónak a magyar történelemről és politikai fejlődésről írott nézeteit. Jószerivel ezekből tudjuk azt, amit a magyar történelemről tudunk. Ugyanakkor az, amit a zsákutcásság sorvezetőjén keresztül tudunk a magyar történelemről, némileg mechanikus is. A mai Fidesz-korszak például „simán” beilleszthető a bibói elméletbe a zsákutcásság legújabb korszakaként. Bármennyire is erős magyarázatot jelent tehát a „permanens zsákutcásság”, egyúttal bizonyos béklyót is.

Szent István, a Soros-ügynök

Újhelyi István
Augusztus 20-a előestéjén először úgy gondoltam, hogy kedélyes viccet csinálok abból: vajon a Magyar Idők mikor üzeni meg egy kultúrharcos cikkben a Szent István királyunk emlékét őrzőknek, hogy vége a dalnak, mert egy virtigli Soros-ügynök támogatóinak nincs bocsánat a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Végül elvetettem a kedélyeskedést: nem csak azért, mert történelmi nagyjaink emlékével nem illik olcsó tréfát űzni, de az orbáni abszurd is bármennyire komikus, mégiscsak véresen komoly és mindannyiunk bőrére megy.

Öregség, betegség, az elmúlás méltósága

Maja Gabriella Mia
Nem kergetek álmokat. Az Apu, már menthetetlen. Amit tenni tudunk, az, az, hogy ugyan ilyen szeretetben amiben most ő él, engedjük majd el, és fogjuk közben a kezét.
Pontosan tudjuk, látjuk, érezzük, az egészségügy helyzetét. Látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy nincs orvos, nincs ápoló, nincs nővér, nincs műszer, nincs gyógyszer, nincs hely, nincs betegszállító. Nincs semmi csak rohadó kórházak. Egy maroknyi egészségügyi dolgozó, akik becsületből nem hagyják összeomlani a rendszert, és próbálják életben tartani az embereket. Mindezt olyan fizetésért, ami az éhhalálhoz elég nekik. Mérhetetlenül fáradtak, kimerültek, elkeseredettek. Hisz ők sem erről álmodtak, hogy ilyen lesz majd ez a munka. Ők sem egészen erre esküdtek fel.

Hatvan évvel később

Vásárhelyi Mária
Hatvan évvel ezelőtt, 1958. június 16-án hajnalban végezték ki az 1956-os forradalom vezetőit; Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst. A pert teljes titokban, a nyilvánosság kizárásával folytatták le két nap alatt, az ítéletekről és azok azonnali végrehajtásáról másnap tájékoztatták a közvéleményt. A vádlottak előtte több mint egy évet töltöttek magánzárkában, teljes elszigeteltségben, néhány négyzetméteres cellákban, amelyben az ablakot bemeszelték és mindössze egy 25-os villanykörte jelentette a világosságot. Semmiféle kapcsolatuk nem volt sem egymással, sem a külvilággal. 

Betiltják a hajléktalanságot

Az Orbán-család egykori ügyvédje, az országos listáról országgyűlésbe jutott Bajkai István szerint: “a rendkívül sikeres közmunkaprogram mindenki előtt megnyitotta a munkavállalás lehetőségét, ennek köszönhetően pedig bárki gondoskodni tud megfelelő szállásról.” És lám. Megvalósult az osztály nélküli társadalom, habár embernek ember általi kizsákmányolása útján. Ha ugyanis nincs hajléktalan, akkor bárki lehet az. Ahogy mindenki potenciális közmunkás, legfeljebb nem tud róla. Ez valóban érdekes rendszer. Egyesek képességeik szerint dolgoznak, mások igényeik szerint részesülnek a megtermelt javalból. Tulajdonképpen csak az a baj, hogy a két réteg kicsit sem fedi egymást. A tűz égesse meg ezt a cinikus, aljas bandát. És Marx is forog a sírjában, hogy kissé materialista megközelítéssel éljünk.

Szele Tamás