Szégyen

A Magyar Nemzet utolsó cikkei:

Lányi András

„Önök győzni fognak, de nem meggyőzni. Győzni fognak, mivel több mint elegendő brutális erejük van, de meggyőzni nem, mert meggyőzni annyi, mint rábeszélni. Ahhoz pedig, hogy rábeszéljenek, arra lenne szükségük, ami önöknek nincs – észre és igazságra a harcban.”

(Miguel de Unamuno üdvözlő szavai a salamancai egyetemre bevonuló francóistákhoz, 1936)

Soha nem fogjuk elfeledni az idei április 9-ét, amikor az ország arra ébredt, hogy a nyílt önkény és a gátlástalan harácsolás harmadszor is többséget szerzett a magyar parlamentben. Hogy ez megtörténhetett, annak két oka van: a civil társadalom bénultsága és az ellenzéki pártok alkalmatlansága.

Vége

A Magyar Nemzet utolsó cikkei:
Lukács Csaba
Soha nem jó, ha a sajtó önmagával foglalkozik, de néha elkerülhetetlen. A mostani is ilyen helyzet: alig másfél évvel élte túl a Magyar Nemzet a Népszabadságot – a magyar nyomtatottsajtó-piac a két legfontosabb politikai napilapját veszítette-veszíti el rövid idő alatt. Ez akkor is tragikus, ha évek óta tisztában vagyunk azzal, hogy világszerte válságban van a műfaj – az olvasók egyre kevésbé keresik a frissen nyomtatott újságpapír semmivel össze nem keverhető illatát, ehelyett számítógép monitorán vagy okostelefonok képernyőin olvassák a híreket, amelyekért viszont (egyelőre?) nem akarnak fizetni.

Magyarországon sosem éreztem fenyegetve magam ”

A Magyar Nemzet utolsó cikkei:
Szathmáry István Pál
Budapesten címmel Paweł Michalak hazánkról ír blogot lengyelül. Az oldalon olvasható cikkek többsége a magyar kultúra és történelem érdekességeivel foglalkozik, ám az aktuális történésekről is gyakran esik szó. A lengyel vagy lengyelül tudó olvasók elmélyedhetnek például az egyes ünnepeinkhez kötődő népszokásainkban, de olvashatnak a paksi atomerőmű 2003-as meghibásodásáról éppúgy, mint arról, hogy a magyar főváros mely részei nem túl biztonságosak. A szerző nemrég költözött vissza Japánból a magyar fővárosba.

Horváth & Hikmet, avagy hogyan építünk „Nagy Embert” magunk fölé

Serény Péter
Bocsánat, ez nem afféle „Nagy és Eichner” sztori, mondjuk, törökre vett, mai migránssal, az 1939-40-es évek pesti zsidó boltosa helyett. (Aki afféle „átmegyek csendestársba” trükkel próbálta keresztény ismerősével megosztani a cégtáblát, meg, ami mögötte volt.) Csakhogy ez a Horváth ma élő, Péter utónevű, magyar író, rendező. És az a Hikmet családi nevű Nazim, török ugyan, de már évtizedek óta halott, hazai irodalmának költői nyelvét a XX. század első évtizedeinek modern irányzatainak stílusjegyeivel, formai leleményeivel megújító, hírneves írásművész….

Levél a Választási Iroda Elnökének

Tisztelt Pálffy Ilona!
Én hihetőnek tartom az Ön mai (2018.április 10.) nyilatkozatát, hogy a valasztas.hu elérhetetlen volt néha vagy akadozott, nem jelenti azt, hogy a rendszer is összeomlott volna, csak kívülről nem volt elérhető az oldal, de ettől még flottul ment minden. Hihetőnek, de nem meggyőzőnek. Meggyőző akkor lenne, ha ellenőrizhető lenne ez a flott működés, amit pont az oldal kívülről való elérhetetlensége megakadályoz. Hihető is csak, azok számára akik, hitelt adnak, mert az Ön jogi és informatikai szaktudása, a hatalomtól való függetlenségét biztosítja.
Én ezt a levelet pont azért írom, mert, ha 2018. március 2-án Ön nem vett volna részt dr. Czeglédy Csaba képviselőjelölt mentelmi jogának megvonásában, akkor bíznék a rezsimtől való függetlenségében.

Egy 2002-es levél – Orbán Viktornak és Orbán V. szüleinek

Kép: A két levélíró, Jancsó és Grunwalsky

Tisztelt Orbán Viktor/Viktor!
Önnek/Neked írjuk ezt a levelet, azért Önözünk/tegezünk, mert Ön/te is így beszéltél a Testnevelési Egyetemen.
Egyikünk 80 éves múlt, másikunk 60 lesz. Sok mindent láttunk, sok mindent megéltünk.
Szeretnénk néhány kérdést feltenni Neked. Tizenkettõt.
Tisztelt Orbán szülõk, egyúttal Önökhöz is fordulunk, hiszen a legélesebben talán Önök látják, miket mondd, tesz fiúk, a gyermekük.