Cseh méreggyártás

Milos Zeman cseh köztársasági elnök csütörtökön bejelentette, hogy Csehországban előállítottak és tároltak olyan Novichok nevű, vegyi fegyvernek számító mérgező anyagot, amilyennel megmérgezték Szergej Szkripal ezredest, a britekhez átállt orosz hírszerzőt és lányát. A Barrandocv cseh TV-nek adott nyilatkozatában a cseh államfő kijelentette: „Tudjuk, hol és mikor állítottunk elő és tároltunk kis mennyiségű Novichokot. Nem akarunk képmutatók lenni! Nem szabad hazudnunk”.
Mint ismeretes, Theresa May brit miniszterelnök Oroszországot vádolta meg Szkripalék megmérgezésével, és erre való hivatkozással orosz diplomatákat utasított ki Nagy-Britanniából, továbbá beszüntette a felső szintű kapcsolatot Moszkvával. Lépését egy sor NATO-állam követte, szolidaritásból vele az állítólagos „orosz agresszió” miatt. Orosz források szerint Novichok nevű idegmérget Csehországon kívül, Nagy-Britanniában, Szlovákiában és Svédországban is előállítottak a 90-es években. Kínossá váló helyzetében a brit kormány hírzárlatot rendelet el a mérgezési ügyben, s hetek óta nem jelennek meg hírek Szkripalék megmérgezéséről. (Békekör)

Orbán megvilágosodott

Orbán Viktor miniszterelnök elment Brüsszelbe és a kereszténydemokraták vezetőivel találkozott és egyszerre megvilágosodott. A közszolgálkati rádióban kijelentette:   „A kormány keresztény demokráciát épít Magyarországon, amelyben az emberi méltóság a legfontosabb, a hatalmi ágak szét vannak választva, a szabadság egy feltétlen érték, a családokat támogatják, a globális ideológiákat elvetik, hisznek a nemzet fontosságában, küzdenek a teljes foglalkoztatottságért, fontosnak tartják a nők egyenjogúságát, és nem akarnak olyan változásokat, amelyek az antiszemitizmus erősödésével járnának az országban.”

Koblencz Zsuzsa utolsó cikke

Épp rettentő hidegekkel riogatták az előrejelzések azon a három évvel ezelőtti decemberi napon is a hazai közönséget, és minden híradásban elhangzott, hogy nagyon figyeljünk oda egymásra, amikor egy utcabelije meglátta az utcán az öregembert, aki egy gumiabroncsok nélküli biciklin, fülsértő csikorgások közepette tolt egy nyaláb rőzsét. Az öregember akkorka volt, mint egy tízéves gyerek, filcmamuszban csoszogott, a kabátja szinte szitává volt kopva a hátán.

A idős hölgy, a metró és a katasztrófa-turisták

Dr. Novák Hunor
Beesett és beszorult a metró mellé egy néni – így szedtük ki testápolóval. Kb. egy órával ezelőtt (2018. 05.04.) a négyes metrón utazva a megállóban nagy sikoltozás: leszállva azt láttam, hogy egy idős hölgy jobb karja válltól beszorult teljesen a metró és a peron közé. Szerencsére karját még nem vágta le, és fontos volt kihúzni a végtagot, hogy mielőbb keringést kapjon, mert mire a tűzoltók emelik meg az egész szerelvényt, karja akár el is halhatott volna. Ezúton köszönöm annak a néhány embernek, aki segített, és nem futamodott meg a látványtól.

KOBLENCZ ZSUZSA 1948–2018

Vendégszöveggel nem volna szabad kezdeni, de a tartalmának igazsága miatt nem lehet nem azzal kezdeni. Papp Dénest idézem: „Nincs igazság. Koblencz Zsuzsa meghalt. 
Úgy írt, mint nagyon kevesen. Tudta, hogy Móriczhoz mérem, de sose hitte el. Pedig ebben semmi túlzás nem volt{…}”

Utálat-tan magyar ország- és pártvezetőknek

Serény Péter
Ez a történet alighanem egy válasszal kezdődik. Esterházy Pétertől származik, 2011-ből.. Közírói kiruccanásainak évek múltán idézhető aktualitását méltató ismert értelmiséginek üzente vissza: „Az, ha egy írás húsz év után is így aktuális, az szégyenletes. Meg félelmetes is. Nem a kormány szégyene, az övé is, nem az előzőeké (ama egyre misztikusabb nyolc év!), az övéké is, hanem mindnyájunké, enyém, tied, övé.” Farkas Zoltán mutatta fel a közönségnek ezt az idézetet a hvg hasábjain, az elhunyt kortárs író-géniusz cikkeinek újabb gyűjteményes kötetéből.
Bennem felötlött, hogy valamikor régen, szállóigeként ismételgettük Esterházy cikk címben közzétett értékítéletét, hogy ti. „mért utálja a Népszabadságot”. Ami: épp e lap hasábjain jelent meg. Talán 91-ben. Persze, hol van már a Népszabadság! Sóval behintve a nyoma is.

Mért utálom a Népszabadságot?

Esterházy Péter
Ez így túlzás, nem utálom. Úgy mondanám inkább, hogy nem lekedvelem. Mert így szól a hirdetés, hogy a lap Magyarország legkedveltebb napilapja. Ezt az állítást szeretném árnyalni.
Mondhatnám, hogy megszokásból nem állhatom. Úgy nőttem föl, hogy a Népszabadság ellenséges, veszélyes terület. Ez tárgyszerű tapasztalat volt, nem részletezem. Voltam szíves körülbelül egy éve azt mondani, hogy én már csak a nevét utálom a Népszabadságnak. Ez pontatlan. Nemcsak a nevét, illetve éppen erről volna szó, hogy mi is ez a név, mennyire „csak” ez.