Megtörhető a butaság hatalma

Rubikon Intézet
A butaság hatalma megtörhető, erről írt alapítványunk elnöke, Horn Gábor:
Egyáltalán nem igaz, hogy tét nélküliek a következő évek. Jönnek az újabb megméretések – önkormányzati választás, európai uniós voksolás -, ami nem egyszerűen rólunk szól, hanem egész Európáról.
Budapest polgárai leváltanák a Fideszt. Szükség van tehát egy erős támogatottságú, a demokratikus ellenzéki pártok többsége által elismert, tehetséges politikusra.

Egy kis rongy

Kármán Irén
Mai mesémet nagypapám egyik kedvenc viccével akartam kezdeni, párhuzamot vonva a manapság szinte mindig késő vonatokkal, buszokkal, zsúfolt, levegőtlen metrókkal – már ahol jár -, a MÁV, VOLÁN, BKV pofátlan káderkifizető helyeivel. Aztán történt valami, amitől olyan jó kedvem lett, hogy letettem a kritikai realizmusról. Álltam épp egy bevásárlóközpont péntek esti tumultusában, a két kasszánál tülekedő sorban – emberük nyilván nincs elég -, amikor egy édes kislány az anyukájával mögém állt két tejföllel. A kislány álmosan egy koszos rongydarabot morzsolgatott, látszott rajta a kimerültség. Magam elé engedtem őket. A kislánynak mondtam, hogy nekem is volt ilyen rongydarabom, “terítőcskének” hívtam. Az övé “buba”, válaszolta rögtön. A sorban kettővel előttem álló fiatalember meghallotta a beszélgetést, az övé “rongyi” volt, szólt közbe mosolyogva. A pénztárosnő igen vidáman fűzte tovább, neki “morzsolgatója” volt. Jól elvoltunk.
Ettől persze még rohad az ország.

Sztár vébé

Székely Ferenc

Ezen a VB-n vált teljesen tisztává a kép, hogy a 21. századi foci = szórakoztatóipar és sztárfüggő produktum. Pontosan úgy, mint a hollywoodi filmekben. Senkit nem érdekel az operatőr, mert tőle elvárjuk a szakma legmagasabb szintjét, és nem is kap kamerát a kezébe, ha annak eleve nem felel meg. Ugyanez igaz a vágókra, a világosítókra, a sminkesekre, a szcenikára vagy a hangra. Náluk alapkövetelmény a profi teljesítés, mégis csak “futottak még” Oscarokat kaphatnak, amit másnapra el is felejtünk. Ami igazán fontos: a sztár, a főszereplő.

Hétvégi történet: a tintásüveg

Frank Iván
Szép, nyári esteken, többnyire hétvégén, gyakran iszogattunk a barátaimmal egy kellemes kerthelyiségben, és, ahogy az lenni szokott, egy idő után mindenki előállt valamilyen történettel. Lehet, hogy tilosban jártam, amikor úgy döntöttem, a megkérdezésük nélkül felveszem magnóra a sokszor hihetetlennek tűnő elbeszéléseket. Ráadásul most még azt a csínyt is elkövetem, hogy közreadom, amit ott néhány unikum-sör kombó elfogyasztása után előadtak. A neveket természetesen megváltoztattam, mert nehogy már rossz hírbe keveredjenek. Az alábbi történetet, nevezzük őt így, Csetei Tamás barátom mesélte el.

Irén, a medve

Kármán Irén
A vándordíjat – átnyújtanám a “mi barna medvénknek” -és jó keresztanyaként a nevemet is ráruházom, azzal a megjegyzéssel, szórakoztasson minket sokáig térfigyelő kamerás, kerítés ugrálós sztorikkal. Nos, pár gondolatom azért van a medve bóklászásokról, talán tudjátok, nagy rajongója vagyok a konteóknak, mindenféle összeesküvés elméleteknek, sőt, a vicces “macis történeteknek” is. 

Miért zuhan a forint?

Bartha Sándor

Nem kellene negatív értelembe kilógni a többi EU ország bankjai közül. Tudomásul kell venni, hogy nem mi ( Matolcsy úr) fúja a passzátszelet – enyhén nacionalista kormánypolitikával nem hiszik el az Unió pénzügyi szakemberei, hogy nem “külön utas” gazdaság politikát folytatunk. Kis lépésekkel meg lehetett volna előzni a Forint nagymértékű zuhanását – de így már csak egy fájdalmas kamat döntés következhet – és amennyire magunkra húztuk a pénzvilág ( befektetők stb.) negatív megítélését nem fogunk egykönnyen megszabadulni a a figyelő tekintetektől. Kár lenne spekulánsokat (Soros, stb) emlegetni, különösen akkor amikor valóban van érezhető, látható infláció ( még ha becsukja a szemét a jegybank (Elnök úr ) akkor is érezheti a zsebén az egyszerű polgár. A magas Euró – és egyéb deviza árfolyama biztosan tovább gerjeszti majd az inflációt, amely felemészti a bérek emelkedésével elért gyarapodást – ( és túlfűtött ) vásárló erőt.

Miféle válság?

Milyen bevándorlási válság? – teszi fel a kérdést pénteki címlapján a The New York Times nemzetközi kiadása. A vezető anyagot két képpel illusztrálják, mindkettő Budapesten, a Keleti pályaudvaron készült, az egyik 2015-ben, a másik most. A lap az uniós csúcs miatt nyúlt a témához, megjegyezve, hogy a három évvel ezelőtti helyzethez képest már viszonylagos nyugalom van a görög partokon, és csend honol a lampedusai menekültközpontban is. Az érkező menedékkérők száma a 2015 előtti szintre csökkent, mégis ez a téma határozza meg továbbra is az európai politikát.

Szembetűnő viszont, hogy számos vezető – főleg a szélsőjobboldaliak – sikerrel próbálják azt az érzetet kelteni, hogy Európa a menedékkérők ostroma alatt áll, miközben a számok egészen mást mutatnak. Emlékeztetnek, hogy Orbán Viktor nemrég arról beszélt, hogy „nem tudtuk magunkat megvédeni a migránsinváziótól”, és börtönnel büntetendő cselekedetté minősíttette, ha valaki a papírok nélkül érkező embereket segítené.
A 24.hu alapján