Disznóság

Raskó György
A magyar fogyasztó egyre jobban kedveli a szárított sonkát, viszi a serrano és a pármai típusút, mégha annak borsos is az ára. Talán azért, mert a füstölt húsok, felvágottak, kolbászok kifejezetten károsak az egészségre és ez tudatosul a hazai vásárlókban is. Igaz ezek mind “menő” hungaricumok, amikre állítólag büszkéknek kellene lennünk és hazafias kötelesség a fogyasztásuk. Szerintem felül kell vizsgálni e szemléletet és e termékekekből kívánatos, hogy tovább csökkenjen a fogyasztás. Népegészségügyi szempontból biztosan jó az irány, bár az agrártárcánál még nem esett le a tantusz, meg a kormánynál sem, mert ahogy látom vezetőik még mindig a kolbászfesztiválokon selfizik magukat. Ideje lenne váltani…

Kuruc dalok

Lendvai Ildikó

Palkovics miniszter úr honvédelmi tárcavezető kollégájával Zalaegerszegre látogatott, és felvázolta a nagyszerű jövőt: “Magyarország felkerülhet a világ hadiipari térképére.” Azért remélem, nem mint célpont.
Persze nem értek a hadiiparhoz, nekem már Csinom Palkó fegyvertára -“csontos karabélom, szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom”- is sok egy kicsit. Pedig a “Csinom Palkó, Csinom Jankó”-ból rengeteget meríthet a harcias, kuruckodó modern politika is. Csinomék az ellenség szidalmazásában felülmúlhatatlan stiláris gazdagsággal dicsekedhettek. Nem elégedtek meg, mint a maiak a Soros-kampányban, holmi spekulánsozással, világ-összeesküvés emlegetésével. Náluk a labanc német “darulábú, szarkaorrú, nyomorult nemzetség”, “kebelében legelteti/ Sok ezer marháját./ Mely marhának tetű neve,/ Tartsa ő magának!” És nemcsak tetves, ráadásul “lombos a gagyája”, ami, gondolom, annyit jelent, hogy lompos a gatyája.

Dokumentum riport: Szavazatszámláló biztos voltam

Fazekas Erzsébet
Feketén sötétlett még az ég, amikor telefon-vekkerem ébresztőt szólt. Nem mély álomból keltett, mert amúgy se volt nyugodt az éjszakám. Többször riadtam fel, vajon kell-e már indulni, ha elkések, hogyan fogadnak majd ismeretlen „kollégáim”. Izgatott, miről maradnék le, mi a teendőm hajnali fél 6-tól, de főleg azon agyaltam, mi vár rám reggel 6 és este 7 között, illetve azután, ki tudja még hány óráig…

Családom pár tagja megpróbált lebeszélni. „Nem fogod bírni a korai kelést. A 14-16 órán át való ücsörgést. A törött bokáddal. Ki tudja, lehet-e járkálni, ha sorban állnak az asztal előtt. Hol lehet enni, inni. Maradj inkább itthon!” – Makacskodtam, inkább Európában maradok. A hosszú repülőutakat is jól szoktam bírni. Élelmiszert nem kell vinni, azt ígérték, a kerület mindenről gondoskodik.

Meggyőző meghívó

Így invitálják az igaz magyarokat, derék jelmezes huszárok egy székely nagygyűlésre. Az autonómia kérdése nagy valószínűséggel szerintük egy kardcsapással megoldható, mint a gordiuszi csomó.

Átírják a történelmet?

Serény Péter

„Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat!”
Szó szerint nem tudom idézni, de a lényegét igen. Volt idő, mikor Debreczeni József rokonszenvezett Orbán Viktorral és (akkor még) ifjú pártjával, és könyvet írt hőséről, és a miniszterelnökség elnyeréséért megtett útjáról. Ebben szerepelt egy jellegzetes epizód. Valami nagyobb hivatalos fogdáson a szerzőnek feltűnt, hogy Orbán, noha láthatóan éhes volt, nem evett egy falatot sem a tálakon kínálkozó étvágygerjesztő különlegességekből. A kérdésre, hogy miért nem kóstol meg legalább egy szendvicset, az ifjú politikus azt felelte: hogyisne, valaki még le találja fényképezni, ahogy beleharap a szendvicsbe, és aztán majd lesz lap, ahol azt írják alá: „Így akarja felfalni Magyarországot”.