A sajtószabadságról – az ő nemzetközi napja kapcsán

ÁGOSTON HUGÓ
A sajtószabadság törvényesen nem, csak önkénnyel korlátozható, és ahol ez történik, ott – kettős beszéden és „árnyalatokon” túl – nem demokrácia, hanem önkényuralom van. Önkényuralom van ott, ahol rendre szűnnek meg országos napilapok. Szinte hihetetlen, hogy egy tízmilliós európai országban gyakorlatilag egyetlen kormánykritikus, független központi napilap létezzék! Ez akár századunk elején elképzelhetetlen lett volna. (Aradon a két világháború között – igen, a „román világban” – három napilap is fungált…) Önkényuralom van ott, ahol vidéken csak a közrádió agitációs propagandája fogható…

Mit mondanának?

Ágoston Hugó

Gyakran gondolok arra, vajon mint vélekednének irodalmunk klasszikusai a mai állapotokról. Sok mindent egyszerűen nem értenének, de hát nem is a Facebookról meg a „migránsokról” faggatnám őket. Segítségemre az éj sietett.
Furcsa álmom egy felfedezéssel kezdődött: a sajtószabadság azért fogalmazódott meg első pontként mint letisztult követelmény, mert Petőfi Sándor már 18.4.8. februárjában ezekkel a szavakkal fordult Az országgyűléshez (bár álmomban a Népszabadság lépcsőin szavalta el versét):

Barikád és ürülék

Ágoston Hugó
Egy legújabb hír szerint a Cambridge Analytica, amely ötvenmilliónyi embert befolyásolt egy tekintélyes facebookos adattömeg jogosulatlan felhasználásával Donald Trump érdekében az amerikai választási kampány során, szóval ez az adatbányászatban és -elemzésben utazó cég befolyásolhatta a brexit-szavazást is. A kivizsgálás miatt a tényleges brit kilépésig tartó átmeneti időszak akár újabb másfél évvel meghosszabbodhat, 2020 végéig tehát még sok minden változatlan marad Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonyában. (Személyes érdekem fűződik hozzá, mert nagy tétet tettem meg arra, hogy az Egyesült Királyság végül nem hagyja el az EU-t.)

Arc és harc

Ágoston Hugó
Van egy ország, amely március idusán történelmének legtisztább fordulatát ünnepli. Ez az ország mára kettészakadt. Részei közt a határ nem a térképen húzódik, hanem közösségeken, családokon, viszonyokon belül. És nem tudom, melyik ennek a kettészakadt lelkű országnak az igazi arca.

Ágoston Hugó: Tavaszvárás fagyban

Vajon eljön itt is a nagy felengedés, amikor elkezdhetjük a nagytakarítást, kertjeink művelését? Várom nagy tavaszi nemzeti ünnepünket, amikor nem lesz tilos – mint tavaly – a szónoklatokban kimondani legnagyobb nemzeti büszkeségünk: a sajtószabadság nevét. A szót, amit a forradalmár tavaszváróink százhetven éve követeléseik első pontjába foglaltak: „Kívánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Ennek kell elsőként eljönnie: a szabadság tavaszának, a sajtószabadság tavaszának.

Ágoston Hugó: Első vacsora

Köszönöm a vacsorameghívást, mondta az erdélyi elnök, de előrebocsátom, világosan tudom, hogy mit fogok mondani.
A budapesti vendégek – egy pártelnök és egy párt-társelnök, utóbbi egyben kormányfőjelölt – csodálkozva összenéztek: logikus, hogy tudja, vagyis nagyszerű, hogy tudod, elnök úr, hisz épp ezért szeretnénk veled elbeszélgetni. Tanulni jöttünk Erdélybe, nem kinyilatkoztatni.
Rendben, mondta az erdélyi elnök, de előrebocsátom, hogy én jól tudom azt is, hogy mit kell ennem: csíki sertéstokányt.