Bruck Andrásnak: A villamost is szeretem

Ferber Katalin:
A villamoson is szeretem, pedig gyakran bűzölög, lottyadt és kiszikkadt arcokat tesz elém, megsimogatnám mindegyiket, ha tehetném, de maradék józan eszem lefogja a kezemet, csak a tekintetemmel szerethetem ezt az üzenetét is. Szeretem az éjszaka közepén betépve ordítozó követeit, holott nem tudok aludni tőlük, szeretem a banális mondatait, az indulatait, az értelmetlen gyűlöletét, a szenvedélyes rombolásait.

A 44-es villamos

Bruck András: Nem lehet velük vitatkozni, mert pont az ellenkezésedből merítenek további érveket önmaguk igazolásához. Nem vizsgálják meg az álláspontjukkal szemben felhozott indokaidat, hanem a puszta ellenzést annak bizonyítékaként tekintik, hogy az vagy, aminek ők állítják. Ők szeretik a hazájukat, mert ezt mondják, te nem szereted, és ezt is ők mondják meg. Az érme mindkét oldala az övék. 
Örökös szellemi napfogyatkozás. 

Mi történt a CNN stúdiójában?

Az itt leírthoz hasonló történet bármelyik nyugati ország tévéstúdiójában előfordulhat, csak egy helyen nem, nálunk. Igaz, nem is vagyunk, nem is lettünk nyugati ország, és ebben levakarhatatlan a sajtó felelőssége. Se jogrend, se média, se parlament, se ellenzék – a fiúk magukban mulatnak, és rettentő jól érzik magukat.

Karácsonyi jutalom

BRUCK ANDRÁS: Mától ételt nem oszthatsz a szegényeknek, holnap valami mást írnak elő, akkor ellened. Ma felszólalsz egy tüntetésen, ahogy a pécsi író-szakács tette, másnap nincs munkád, csak öt kiskorú gyereked. Kirúgta a református gimnázium igazgatója, hogy ő biztosan megkapja a karácsonyi jutalmát.
Egyre több a szörnyeteg, egyre több az áldozat – kifizetődő üzletté vált a becstelenség.