Orbán eszik

A Miniszterelnökség hétfőn közzétett egy képet, amely azt volt hivatva igazolni, hogy Orbán Viktor úgy étkezik, mint minden egyszerű magyar. Az üzemi étkezdében, amely a Karmelita Menza nevet viseli. Aztán kiderült, hogy ezt az étkezdét a Gundel üzemelteti. De nem Gundel árakon. Egy káposztás tészta 360 forint. Egy tojással töltött vagdalt 700 forint. Ez eszegeti a miniszterelnök. De hogyan? Lovas Zoltán a felvételen ezt figyelte meg: „A gundelpuritánság lényege: 10-ed áron enni, legalábbis ezt hazudni. Meg kitenni olyan fotót, amin a kormányfő a kése éle helyett annak tompa oldalával vágja fel az ételt. Spontán kép, elárul mindent..”.

Hegedűs D. Géza: Holnaptól másként lesz

Amikor elvitték Nagy Imre szobrát a Vértanúk terérőlHegedűs D. Géza Kossuth-díjas színész úgy fogalmazott, hogy egy seb keletkezett. Beszélt a fájdalomról, amit érzett, és arról, hogy folyamatokban gondolkodik, mert mindent úgy is kell látni. Így jut el, ebben a sajátos monológban, amelyet  Hírklikknek fogalmazott meg, addig, hogy ő mélyen hisz abban: holnaptól másként lesznek a dolgok…

Kertész Ákos – kanadai állampolgár

„Föl kellett állnom, 314 ember tapsolt meg, köpni-nyelni nem tudtam, és persze madarat lehetett volna fogatni velem az örömtől, és máig sem értem, hogy lehet, hogy pont rólam szólt ez az eskütétel.  Ahogy vonultunk ki az állampolgársági dokumentumért, a sorok között átszólt egy magyar fiatalasszony (cca. 35), hogy számára megtiszteltetés, hogy velem együtt teheti le az állampolgári esküt; a hölgy aligha fideszes, és valószínű, hogy olvasott is tőlem valamit.

Hát ennyi, ez még hozzátartozott az állampolgársághoz.

Ezt írta néhány nappal ezelőtt Kertész Ákos Kossuth-díjas magyar – és immár kanadai – író.

Vízfej (SSzLSSzF)

Serényi Péter

Hír: Korábbi sportriporterre bízzák az új állami sportcéget , a Sportesemények Szervezéséért, Lebonyolításáért és Sportszolgáltatásért Felelős Nonprofit Kft -t

Hurrá! éljen! Újabb vízfej a magyar sportban!
Tucatnyi nagy esemény tapasztalataival a hátam mögött állítom, hogy akik valaha is aktív részesei voltak hazai rendezésű világ- vagy Európa-bajnokság szervezésének, előkészítésének és lebonyolításának, azok álmukból felkeltve is tudják: kb. 5 percenként kell adott esetben szembesülni a napirenden lévő sportág speciális, előzetesen kiszámíthatatlan, sőt, esetenként abnormális igényeivel…
De mit tudnak vajon a témában újoncok? Szélsőséges lesz a véleményem: szart se!
Nem temetném azonban máris a friss kezdeményezést, csupán egyetlen konkrét és égbekiáltó ellentmondásra hívnám fel jelzésértékűen a szíves figyelmeteket, idézek a sportnapilap összefoglalójából:
A pró: „…az asztaliteniszezők egyéni világbajnoksága… a világ hatodik legnézettebb sporteseménye. Ennek is betudható, hogy a kormány megközelítőleg 1.2 milliárd forintot szavazott meg az esemény támogatására, amiből majdnem egymilliárdot a Sportesemények Szervezéséért, Lebonyolításáért és Sportszolgáltatásért Felelős Nonprofit Kft. kap meg.”
És a kontra: „…az április 21-i rajtig alig három és fél hónap van hátra, a szervezőmunka már jóval korábban megkezdődött, …a gyakorlatban egyelőre még nem működő cég objektív okok miatt legfeljebb a munka hajrájában vehet majd részt”
Könyörgöm, akkor miért ott landol az állami támogatás (közpénz ám!!!) 80%-a??? nekem ugyan fogalmam sincs, de sejtéseim azért vannak…

Kép: Mezei Dániel, a főnök

A Dunánál, BÚÉK helyett

Kemény Zoltán
Sétáltam, Szentendrétől Leányfaluig és vissza a Duna partján. Elhatároztam, hogy minden szembejövőnek kívánok egy jó napot. Kívántam. Mosolyogtam és a szemébe néztem mindenkinek. És akivel csak találkoztam, annak járt egy ‘Jó napot!’. Többen elfordították a fejüket, volt aki a telefonjával babrált tovább, volt közöttük olyan is aki merev tekintettel előre nézett és folytatta útját. Akadt aki rám nézett, csodálkozott és ment tovább. De, azért egy páran visszamosolyogtak és hasonló jókat kívántak nekem is. Száz közül talán tízen. Elgondolkodtató.
Lassan elkezdődik a következő esztendő. Nem új, nem boldog, nem békés, nem. Csak a következő. A hétfőből kedd lesz. Ha valamit őszintén kívánok erre a következőre, akkor azt szeretném, hogy jövő ilyenkor sokkal többen tudjanak visszamosolyogni és visszaköszönni, ha találkozunk a Duna-parton.

Kép: Eduardo Balogh

Három hiba

Johannes Wagner
Képzeljétek el, van egy ország, amelyben éppen tüntetések zajlanak, és akkor a VEZÉR egy (azaz egy) hét alatt a következő három (azaz három) gikszert engedi meg magának: 1) várba költözés, 2) elvitetni a Nagy Imre szobrot, 3) elmenni – méghozzá csapatszállító géppel – a teljesen vállalhatatlan szélsőjobbos brazil elnök beiktatására. …. És akkor még nem is mondtam, hogy a szeretet ünnepe körül maga és családtagjai megpendítették, hogy bizony, ha inogna a szék, még az erőszak is szóba jöhet.
Közben nincs az országban kormány

Ellenforradalom

Hargitai Miklós

Miért megbocsáthatatlan a kommunista múlt a mások – az ország – szabadságáért az életét adó Nagy Imrének, és miért megbocsátható (sőt, elhanyagolható és elfelejthető) a saját megtérését csak szavakkal „igazoló”, az ideológiai fordulatért hátrányok helyett kizárólag személyes, egzisztenciális előnyökben részesülő Orbán Viktor, Rogán Antal, Matolcsy György stb. esetében? 
Miért tiszteljük vajon Szent Pált, az aradi vértanúkat vagy Apor Vilmost, és miért kellene ezután kevésbé tisztelnünk Nagy Imrét? Olyan korban, olyan kultúrában élünk-e még, ahol a közjóért adott élet-áldozat többet nyom a latban minden esetleges korábbi gyarlóságnál? Vagy nem azt mondta Jézus, hogy „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, aki életét adja barátaiért”?