Beszélgessünk a katonai erőviszonyokról

Ezúttal nem közvetlenül a kormánymédiáról, hanem az ő forrásairól. És még csak nem is a bizonyítottan vagy bizonyíthatóan kamuforrásokról (nem, nem és nem: nem fogom leírni sem azt a szót, hogy “fake”, sem azt, hogy “orosz”). Ez valódi forrásnak tűnik, de nem mindegy? Mindegy. Wass Albert is valódi volt, amíg élt, mégsem tekinthető, khmmm, autentikus néprajzosnak. Nem kell ahhoz reptiliánnak, gyíkembernek mondani a Rothschildokat, hogy valaki kiváló dezinformációs forrássá váljon. Közepes intelligenciával akarat, fölötte demagógia, gátlástalanság és jellemtelenség, alatta ostobaság kérdése, aktorként csakúgy, mint passzívumként. Természetesen előbbiek nem csak a magyar úgynevezett jobboldalra vonatkoznak, összességében egyáltalán nem csak a jobboldalra. De! De! De! – kiáltott fel Szamóca a 6:3-ban. De az engem jobban idegesít. Hogy miért? Azért, mert még mindig inkább a koordinálatlan népbutítás, mint a koordinált.

Velem, vagy az oroszlánnal

Gaál Péter

“Még mindig tolja az állam a pénzt Simicska cégébe.” Ez speciel a !!444!!!. De a többi is hasonló. Ebből aztán az lett, hogy… sok minden lett. A legkevesebb, hogy “ezek nem is vesztek össze”. “Eddig tartott a G-nap.” “Van az a pénz.” Aztán jöttek a pompásabbnál pompásabb összeesküvés-elméletek. (Gyorsan hozzáteszem, hogy a tévesnek bizonyult elméletek ellenére lehetnek összeesküvések, mindössze az a kérdés, hogy mit nevezünk annak, hogy ami annak látszik, az-e, vagyis nem tévesztjük-e össze az érdekazonosságot az összeesküvéssel, et cetera, et cetera.)

Valóban, görög volt a falóban

Gaál Péter
És az LMP-t is csak kipécéztem. Most ő van terítéken. De lehetne tulajdonképen akármelyik parlamenti párt is. Bármelyik. Mindenütt van faló, és mindegyikben vannak “görögök”. Kapaszkodjanak meg: lehetséges, hogy épp az elnökük. Vagy aki az lesz nemsokára. Ezek után már csak annyi maradt, hogy megkérdezzem: miért csodálkozik, aki csodálkozik? Van még olyan ember ma Magyarországon, aki azt hiszi, hogy itt valódi hadakozásról van szó? Legalábbis per pillanat. Van még olyan ember ma Magyarországon, aki azt hiszi, hogy ideológiák ütköznek? Pedig van ütközés, csak az a Parlamenten kívül zajlik.

Félperceskék

Gaál Péter
– Tájékoztatom, hogy az ön által okozott balesetben a vétlen járművezető a mentőautóban elhunyt. Mielőtt a továbbiakról döntenék, felteszek önnek néhány kérdést. Fogyasztott alkoholt a balesetet megelőző három órában?
– Igen, főhadnagy úr.
– Mennyit?
– Úgy hat korsó sört négy felessel. 
– Az nem túl sok. Spongya rá. Drog?
– Csak egy kis kokain.
– Emberek vagyunk…

Kim

Gaál Péter
A békeszerződés megköttetett, túl ezen teljes atomfegyver leszerelési megállapodás született, 8. 25-én a szétszakított családok találkozójára kerül sor, továbbá Mun Dzse In elnök ősszel Pjangjángba látogat.
 És máris azt írja valaki, hogy “Trump nagyon nem örül ennek. Ő háborút akar, Kína viszont békét.”
Mindig csodálkozom, hogy az emberek túlnyomó többsége mennyire nem látja a történelmet. Mennyire nem érzi. A politika nevű játék, kedveseim, nem úgy működik,

Márki-Zay Péterről: Elvitték megváltónkat

Gaál Péter
…pártot akar. Egy újabb pártot. Ami aztán bekerül a darálóba a többi közé. Majd szépen elrivalizál a Momentummal. Pont azok csatlakoztak a listához, akik eddig egyetlen párthoz sem, mondta Péter, kezében egy paksamétával, amiből időnként felolvasott. Na, majd most ők is elvesztik a szüzességüket. És még csak olyan nagy baj se volna ez, ha a vezéraspiránsok úgy fognák fel a pártot, ahogy egy pártrendszerben, ami nem ad más lehetőséget, de amiből ki kell(ene) lépni, ha jót akarunk, fel kellene fogni: átmenetként. De ide a rozsdás bökőt, hogy… nenenenenenenene, ne vegyék komolyan, még kicsit szeretnék élni. Mindennek van egy csepp valószínűsége, és minden ellenkezőjének is.

A zavarodottság kora

Gaál Péter

Cs. A. barátom elküldött egy cikket a kereszténység/judaizmus kontra iszlámról. Nem mintha bármelyikhez is értene, már természetesen vallástörténeti/vallásfilozófiai szinten. (Hinni és nem hinni bárki tud bárhogy, bármiben, lásd az elmúlt választásokat.) “Szenzációs cikk és választ ad arra, miért kell minden bornírtsága ellenére a Fidesz mellett kitartani.” Kell, kedves Olvasó? Nekem például nem kell. Egyetlen percig sem kellett. A “kell” és a “ha” mindig kéz a kézben járnak. Számomra ilyenkor úgy tűnik, mintha egy depresszióst látnék, aki nem tud felkelni az ágyból, és minél többet fekszik benne, annál kevésbé tud. Vagy mintha egy olyan embert látnék, aki fut a pénze után, és minél jobban fut, annál több pénzt veszít. VAN, AMIKOR AZ A NYERESÉG, HOGY NEM VESZTÜNK TÖBBET. Ezt kellene igen sokaknak felismerni.