Márki-Zay Péterről: Elvitték megváltónkat

Gaál Péter
…pártot akar. Egy újabb pártot. Ami aztán bekerül a darálóba a többi közé. Majd szépen elrivalizál a Momentummal. Pont azok csatlakoztak a listához, akik eddig egyetlen párthoz sem, mondta Péter, kezében egy paksamétával, amiből időnként felolvasott. Na, majd most ők is elvesztik a szüzességüket. És még csak olyan nagy baj se volna ez, ha a vezéraspiránsok úgy fognák fel a pártot, ahogy egy pártrendszerben, ami nem ad más lehetőséget, de amiből ki kell(ene) lépni, ha jót akarunk, fel kellene fogni: átmenetként. De ide a rozsdás bökőt, hogy… nenenenenenenene, ne vegyék komolyan, még kicsit szeretnék élni. Mindennek van egy csepp valószínűsége, és minden ellenkezőjének is.

A zavarodottság kora

Gaál Péter

Cs. A. barátom elküldött egy cikket a kereszténység/judaizmus kontra iszlámról. Nem mintha bármelyikhez is értene, már természetesen vallástörténeti/vallásfilozófiai szinten. (Hinni és nem hinni bárki tud bárhogy, bármiben, lásd az elmúlt választásokat.) “Szenzációs cikk és választ ad arra, miért kell minden bornírtsága ellenére a Fidesz mellett kitartani.” Kell, kedves Olvasó? Nekem például nem kell. Egyetlen percig sem kellett. A “kell” és a “ha” mindig kéz a kézben járnak. Számomra ilyenkor úgy tűnik, mintha egy depresszióst látnék, aki nem tud felkelni az ágyból, és minél többet fekszik benne, annál kevésbé tud. Vagy mintha egy olyan embert látnék, aki fut a pénze után, és minél jobban fut, annál több pénzt veszít. VAN, AMIKOR AZ A NYERESÉG, HOGY NEM VESZTÜNK TÖBBET. Ezt kellene igen sokaknak felismerni.

Az öreg matematikus dala

Gaál Péter

Hozzászólás az informatikus 13+1 pontos cikkéhez.
“Az új Országgyűlésben így a Fidesz-KDNP-nek összesen 133, a Jobbiknak 26, az MSZP-Párbeszédnek 20, a DK-nak 9, az LMP-nek 8, az Együttnek és a német önkormányzatnak 1-1 képviselője lesz, és 1 független jelölt is bejutott.” Ez kormányoldalon az említett 133 képviselő kontra összesen 66 ellenzéki. Arról, amit nem tudunk biztosan, most ne beszéljünk. Az érzéseim nem változtak, de kit érdekelnek azok rajtam kívül.

A meglepetések kora jön

Gaál Péter
B. Brecht: Egy fő az egy fő, belőle egy mondat, jelen időbe téve. Van neki egy első fele is: “kitört a háború”. Most még nem fog kitörni. 
Úgy olvassák a következőket, hogy a jog – ember alkotta jog – nem mindenható. Le egészen a jogszabályi hierarchia aljáig. Nemcsak hogy nem mindenható, de nem is örök.
Gif: Halász Géza: Merre?

Irén aranylánca

Gaál Péter
Vasárnap margójára. Én nem szoktam olyat írni, hogy “XY ellopta”, “elcsalták”, “csaltak”, sőt, bármiről, ami nem nyilvánvaló, vagy amit nem tudok, illetve nem tudok bizonyítani, hogy “ezt és ezt csinálták”. Azt viszont igen, hogy… ha valaki ismeri a következő sztorit, lapozzon. Ez se új a nap alatt. Volt egy nagyon régi barátnőm, Irén, akinek elveszett egyszer az aranylánca. Te loptad el, nézett rám. Viccelsz, válaszoltam. Aztán megtalálta. Most akkor tessék bocsánatot kérni, mondtam. “Nem fogok. Ugyanis nem az a lényeg, hogy valóban elloptad-e, hanem az, hogy el tudom-e rólad képzelni.”
Ez a mostani mondandóm (is), kedveseim. Az elképzelés.

Vadetető, avagy szórólap tanulmány

Gaál Péter
Adtak nekem véleményezésre egy négyoldalas szórólapot. Bizonyos dr. Horváth Béla (további javaslatok: Kovács János, Szűcs Lajos, Varga József, Kiss Ferenc, Nagy László, Tóth András) írta alá, harmadik kerületi postaládákba dobálják. A Horváth elé doktor dukál, a nyolcadikba nem járhatna. Persze az már nehezebb dió: a Kolompár se jó, egyre kevésbé, átrendeződik a kerület, egy török vagy arab név még elmenne, esetleg perzsa, mondjuk Farhad, de ők ugye nem szavazhatnak nálunk, még egyelőre, különben sincsenek. Maradnak az elébbi zárójelesek, a legbiztosabb, ha egy pakk kristályt is hozzáraknak. Esetleg zacskó kutyatápot, speciálisan pitbulloknak kifejlesztve, ameddig még hallani magyar szót errefelé, mint írtam.

Paff

Gaál Péter

Megmondjam, mit mutatott meg Hódmezővásárhely és Érpatak? Meg fogom próbálni az Önök megszokott kifejezéseit használni. Nem lesznek még idézőjelek sem.
Hódmezővásárhely és Érpatak azt mutatta meg, amit eddig is tudni lehetett: a magyar választópolgár sem a baloldalra, sem a szélsőjobbra nem vevő. Azok a magyar választópolgárok, akikből statisztikai szakszóval a legkisebb nyerő koalíció összejön