Görényidomítás

Bedő J. István
Kellett némi idő, amíg sikerült eltávolodnom Gellért András világától, de a friss események újra csőre töltötték bennem a háborgó állampolgárt. A Befalazott csőgörény című kötet tájai, városai elrajzoltságukban is hitelesek. A korábban a közösségi oldalon publikált írások szereplői közöttünk élnek.Próbálnak alkalmazkodni, élni, túlélni az elszabadult vitorlaként csapkodó törvényhozási kontextusban. (Bármily szép képzavarnak is tűnik, tessék csak összevetni a tényekkel. Na ugye.) Gellért tömörsége zavarba ejtő, a jelenből vagy éppen a jövőből kiszakított szeletek képtelenségnek, fikciónak tűnnek, de csak addig, amíg valamilyen napi esemény, nyilatkozat át nem formálja őket non-fictioné.

Befalazott csőgörény (részlet)

Gellért András
Tibornak a leszázalékolt műszaki rajzolónak, jelenlegi zöldségesnek furcsa álmai vannak. Ezek két fő csoportra oszthatóak. Vannak az elbaszós álmok, és a küzdősök. Az elbaszós álmokban rendszerint Tibor a főszereplő és egy aktuális nő, aki az álom végére természetesen átbassza Tibort. Az álomnők kivétel nélkül álomszépek, és legfőbb jellemzőjük, hogy ők is álomvilágban élnek. Kockahasú álompasikkal henteregnének, akiknek nemcsak a testük tökéletes, hanem az ízlésük, a penthouse lakásuk, a yachtjuk és az óceán közepén lévő szigetük is. Mivel Tibornak csak egy méregdrágán bérelt standja van a piacon, főleg krumplit és vöröshagymát árul, ezért ezek a zöldségek az álmaiban is keverednek az álomnőkkel.

Szívlapát

Gellért András
Már nyitották neki a felsőkategóriás szolgálati jármű ajtaját, de még ekkor sem tudott másra gondolni, mint urának és teremtőjének intelmére, “el ne meséld Csepelen, hogy ezt munkának tartod, mert különben szívlapáttal fognak megkergetni!. Egyetlen pillanatra ugyan felrémlett előtte, amint lendül a szívlapát, előbb a fejét éri az ütés, majd a vas behatol a szívébe, szétroncsolva a kamrákat, és a pitvart, de máris a melóra gondolt, amit persze nem ötezer forintos Erzsébet utalvánnyal honorálnak, hanem hétszámjegyű fizetéssel, cafetériával, korlátlan benzinhasználattal. Gyorsan számolt, így a korábbi sértettségét feledtetni tudta az eredmény.A luxus kategóriájú autóját, mivel szerette a pimasz helyzeteket, a férfias kihívásokat, szándékosan Csepel központjában állíttatta meg, közel a buszvégállomáshoz. Kiszállt, végigsimította őszes borostáját, majd tekintetével azokat kereste, akik az általa gründolt nemzeti boltokban vásárolják, a leírások szerint halált okozó terméket.

A rádióban más

Alig bír beszélni. Reggel van, a meleg miatt biztosan rosszul aludt, nyűgös, de azért mondja. Bejelent. A hazai közélet nagy taktikusa most éppen azt magyarázza a reggeli rádiós műsorban, hogy fel kell tárni, hírül kell adni, össze kell fogni. Négy percen keresztül indokolja mindezt. Az elmúlt négy évről hallgat. Amikor senkivel, semmilyen körülmények között nem fogtak össze. Mert ugye, lehet más a politika. 
Gellért András

NEMZŐFORRÁS INTÉZET

Gellért András
– Először is szeretném megköszönni, hogy eljött, szánt ránk  időt. Tudnia kell, hogy Ön az első ügyfelünk akivel, ha minden a terveink szerint alakul szerződést kötünk, szóval első partnerként szeretettel átadnám ezt a csekélységet.
– Zavarba hoz, de köszönöm szépen. Mi ez?
– Kukkantson bele nyugodtan a zacskóba.
– Nem tudom mik ezek, kis üvegek azt látom…
– Lingam és jónimasszázs olaj.

Megölelek egy fideszest

Gellért András
Ülök a langymeleg délutánban és elképzelem, amint megölelek egy fideszest. A gondolattól egészen átforrósodom, rohanok hát gyorsan a fürdőszobába lehűteni magam, nehogy tüzet fogjon a ruhám. Tegnap hallottam ezt az ötletet, egy szónok mondta a népnek, mindenki öleljen meg egy fideszest. Szerinte így indulhatunk el a nagy nemzeti megbékélés irányába. Egy öleléssel. Eddig csak a feleségemet ölelgettem, meg a gyerekeimet, apámat, anyámat, anyósomat is, mert belevaló asszony, de sosem szorongatnám őket pártszimpátia alapján.

Nem-abszurd történet

Gellért András
Legutóbb megjelent rövid dialógusaimat sokan olvasták, sőt terjesztik is, ajánlják másoknak, nem lehet okom tehát panaszra, ám ettől függetlenül azt a tanácsot kaptam, sokkal sikeresebb lehetnék, ha nem abszurd, vagy éppen groteszk történeteket írnék, hanem reális, ugyanakkor kedves, megható és pozitív meséket, vagy párbeszédeket.
Rajtam nem múlik, így hát ezúttal egy kedves, megható, szívet melengető, optimizmust sugalló, és ami nagyon fontos, a mában játszódó pozitív történet következik. Hogy abszurd-e, azt már az olvasókra bízom. Rövid leszek és csak a szikár tényeket mondom el.