Pogányok éjjele

Lexikonból: A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep október 31. éjszakáján (a mindenszentek (All Hallows’ Eve) előtti este, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak, bár mára már az egész világon elterjedt a divatja. Magyarországon is így történt és az egyébként inkább a gyászra és szomorúságra, mint vigasságra okot adó ünnep a mindenszentek és a halottak napját megelőző nap bulizós és játékos hangulatú szokásává vált. A keresztény közösségek a november elsején megtartott mindenszenteken és a november másodikán megtartott halottak napján a halottakra emlékezés gyertyáival fényt hoznak az éjszakába, nem félelmet és horrort.Halloween szokásai és jelképei a pogányságban gyökereznek. Töklámpás helyett mi ezen az éjszakán boszorkányokat reptettünk. Halász Géza mozgója.

Hétvégi történet

Frank Iván
Katonaidőm második évét tartalékos növendékként tengettem egy kisváros helyőrségében. Érettségi után, tartalékos tiszti kiképzést kaptam, és két év elteltével tartalékos tisztként szereltem le. Aki hasonló cipőben járt a seregben, az pontosan tudja, hogy ilyen helyzetben az ember leginkább az unalmat próbálja elűzni. No, nem nyelvtanulással, nem önképzéssel, hanem kedélyes bajtársi ivászatokkal, csajozással igyekszik múlatni az időt. Akárcsak én. A történetem szenteste kezdődött, karácsonykor.

Karikaturisták

“Megfigyeltem, hogy ahol a Pulitzer-díjas Marabu feltűnik, az a lap megszűnik…Ludas Matyi, KRETÉN, Népszabadság, Magyar Nemzet…A képen elsiratom a megszűnt KRETÉN magazint” – tette ki a Facebookra megjegyzését D. László, karikatúrista (azelőtt Magyar Fórum). Hozzátette: “Az a bajom, hogy marabui magaslatokba nem tudok emelkedni…”
Válaszul Nemes Zoltán (remek karikatúrista) ennyit írt: A Magyar Nemzet megszűnésével a politikai / közéleti karikatúra megjelenési lehetőségei lassan a nullához közelítenek a hazai sajtóban. Több kiváló kollégánk egzisztenciája került nagyon komoly veszélybe. A helyzet mostanra konkrétan a magyar karikatúra puszta létét fenyegeti. Szerencsére legalább végveszély idején számíthatunk a “szakma” (“kollégáink”) feltétlen szolidaritására. Halász Géza cikket írt.

Április 4.

Április 4. Valamikor ünnep volt. „Április négyről szólt az ének, felszabadulva zengte a nép”. A szabadságszobor is megpihent. Halász Géza is megrajzolta ezt. Most viszont április 8-ra koncentrálunk. Jó lenne a nap végén a felszabadult öröm.

Mi ebben a vicc? Semmi

Marabu
A karikatúra afféle képes szellemi játék. A valóság képi elemeit használó, azokat furcsán, meghökkentően összevegyítő, összekeverő, átalakító, új összefüggésbe helyező grafikai játék, ami olyan új képi ötleteket hoz létre, ami – ha jól sikerül –, szellemi szikrát lobbant fel az olvasóban, valami szokatlan utakon futó, játékos, szabad asszociációt kavar fel benne, új, meghökkentő felismeréseket, ráismeréseket gerjeszt. A vicc zárt, kerek, önálló műalkotás, ami egy belső poén pukkanása felé vezet, és ott lezárul. A karikatúra viszont nyitott szellemi játék, ami mint egy képrejtvény, az olvasó fantáziájában kel valódi életre
Kép: Halász Géza és Marabu

Halász Géza kiállít

Halász Géza, az Újnépszabadságban rendszeresen megjelenik mozgóival. Géza ma kiállít. Akinek van energiája így hét végén, és képes megtalálni Dunakeszin a Garas utca 26- ot, ma délután 6-kor ott találhatja meg a művészt és Marabu sztár-karikatúristát vernisszázs megnyitói minőségben. Biztos élmény lesz. A kiállítás április 13-ig nyitva. A képen Halász Géza, aki átalakul.