Kis nyári kesergő

Iván Gizella
Van egy ország. Nem nagy, s nem is lakják túl sokan. Csuda hegyeik vannak és folyóik, mesebeli városkáik. Rend, tisztaság mindenütt. Az utcákon sehol nincs szemét, a házak körül glédába rakva sorakoznak a fahasábok, a portákon minden a helyén van. Mondom minden. A szemeteskukák körül sincs eldobva, kiszórva semmi, a járdák olyanok, mintha minden nap felmosnák azokat. Ja, nem csak mintha.. fel is mossák. Az üzletek portáljai lehetnek fából, fémből, műanyagból, csak csillognak, villognak. Még nyitás előtt végigtörölgetik, s nem csak a kényesebb és jól látható részeket.
A vécék tiszták, mindenütt mindig van vécépapír, kéztörlő, kézmosó. A padozat is tiszta ezekben a helyiségekben, a takarítók nem mocskos felmosót tologatnak jobbra balra, nem lökik a koszt a sarokba.

Grund

Iván Gizella
Megsirattam. Pedig kiskamasz koromban már annyit bőgtem miatta, de most is megríkatott. Igen. Nemecsek. Nemecsek Ernő, csupa de csupa nagybetűvel. Jó, tudom, mára túl vannak a századik előadáson, de jó volt látni, hogy a közönség állva tapsol és nem akarja leengedni a Pál utcai fiúkat a Víg színpadáról. Nem unják meg. Sem a szereplők, sem a nézők. Pedig vannak, akik már négyszer is megnézték. Mint például Bogi unokám. S még én is elmegyek egyszer. Persze ha kapok jegyet.  Azt csak merem remélni, hogy a dal, a Mi vagyunk a Grund, mindenki számára érthető üzenetet hordozott és nem csak a dallam, a ritmus volt szívbe markoló. „Álljunk bele ha kell, 
Bármi jöjjön is el, Legyen szabad a Grund, Véssük ide ma fel, Hogy megmarad ez a hely, Vagy egyszer belehalunk.” Ha csak ezeket a sorokat hallottam volna, akkor is azt mondanám, Szép volt fiúk! (FB)
Kép: PIM.hu

Líbiai varázslat

Kép: Istambul utca, Tripoli
Iván Gizella
Mostanában sokat eszembe jut Líbia. Az az ország, ahol annyi, de annyi élmény ért, ám ma már nem biztos, hogy szívesen mennék oda. Eszemben van a Tripoli melletti fehér homokos strand, ahol megmentettem egy kishíján vízbe fúlt fiú életét, mert a társai kihozták ugyan a tengerből, de szépen a hátára fektették és csak jajgattak felette… vagy a gadameszi éjszaka, a sivatag közepén, ahol éjjel fél egykor magyarul, mit magyarul, palóc tájszólással szólt hozzánk egy helybéli líb. Akiről kiderült, Salgótarjánban járt iskolába. Vagy a tolmácsunk, aki szintén nálunk végzett vasúti technikumot. Mellesleg Líbiában egy centi vasút nincs.

Kora esti borongás

Iván Gizella
Úgy látom, itt addig semmi nem történik, míg az ellenzék a saját székét fogja. Hihetetlen, hogy a DK annak örül, hogy kilenc képviselőjük van, vagyis nekik van minek örülni. Szerintük. Az LMP pedig a nem létező gerincét ropogtatja. Az MSzP és a Jobbik csendben van, immár vezető nélküli pártok. Nem mintha az MSzP-ben olyan sokat számított volna, hogy volt elnök.

Könyörgöm, csak egy őszinte szót!

Iván Gizella
Sok impulzus ér mostanában. Olyanok, melyek nem töltenek el jó érzéssel. A legtöbb, a közelgő választással kapcsolatos. De mi más is lenne a fő téma? Ami a legbosszantóbb ezzel kapcsolatban, hogy aki e témát felveti, nem beszélget, hanem kinyilatkoztat, felszólít.

És szól az Úr

IVÁN GIZELLA
Ül a felhőkön az Atyaúristen. Álmos tekintettel néz körbe a világon, amit teremtett. Csupa szürkeség, nyomorúság, éhezés, emberek gyepálják egymást. Kik ököllel, kik fegyverrel, mások szóval esnek a másiknak. Az Atyaúristen csak hümmög.
Hol van már az a paradicsom, amit annak idején ide varázsolt, erre a kicsi, Föld nevű bolygóra.

Nincsenek nagy igényeim

Mindössze egy olyan országban akarok élni,
ahol nem kell félve kimenni az utcára a cigány gyereknek,
ahol a zsinagógából kilépő rabbit nem támadják meg, ahol az ellenzéki lapokat nem verik ki a villamoson a kezekből…
ahol a politikusok hidakat építenek képletesen és szó szerint is, s nem árkokat ásnak. Olyan országot,
ahol a miniszter az az én szolgám és nem engem tekint cselédjének…