Ülök a padon

Rózsa Mihály
Ki tilthatja meg számomra, hogy kimenjek az utcára? Hogy akkor menjek ki az utcára, amikor csak akarok és addig legyek kint, ameddig csak akarok? Senki. Senki, hiszen alapvető jogom, mint az ország állampolgárának, hogy ha kedvem úgy tartja, akkor kint legyek az utcán, hogy használjam a közterületet. És senkinek nincs joga ebben korlátozni engem. Egészen addig, amíg betartok minden törvényt és szabályt mellette. Ez ugye azt jelenti, hogy ha ahhoz támad kedvem, hogy kint maradjak éjszakára is az utcán és mondjuk egy padra leülve aludjak kicsit, mert fáradt vagyok, az nem más, mint élek alapvető szabadságjogommal. És teljesen mindegy, hogy mellette van e bejelentett lakcímem vagy nem rendelkezek ilyennel. Hiszen a lakcímmel rendelkezés, nem számít az állampolgári kötelezettségek közé. Az állam nem különböztetheti meg a polgárait kirekesztő módon az alapján, hogy rendelkeznek e bejelentett lakcímmel vagy nem rendelkeznek. Ha pedig én, aki rendelkezem, szabadon addig lehetek jelen közterületeken, amíg csak akarok, és ezt nem tilthatja meg számomra az állam, akkor azokra is igaz ez, akik nem rendelkeznek bejelentett lakcímmel. Tehát a hajléktalanok üldözésére elfogadott törvény bizony alapvetően jogsértő, ami ellen tiltakozni kell.

A meglepetések kora jön

Gaál Péter
B. Brecht: Egy fő az egy fő, belőle egy mondat, jelen időbe téve. Van neki egy első fele is: “kitört a háború”. Most még nem fog kitörni. 
Úgy olvassák a következőket, hogy a jog – ember alkotta jog – nem mindenható. Le egészen a jogszabályi hierarchia aljáig. Nemcsak hogy nem mindenható, de nem is örök.
Gif: Halász Géza: Merre?

Eb ura fakó

Az állampárt tehát már a saját törvényeit sem tartja be azért, hogy saját kizárólagos hatalmát, ha kell, jogellenesen is biztosítsa. Ehhez asszisztál most fejét lehajtva az Együtt. Vajon milyen csodára várunk még, hogy kimondjuk: Eb ura fakó, Ugocsa non coronat?