Fa által az erdőt

Rózsa Gyula

Kedvcsinálónak ott a bejáratnál az A kéreg ritmusa 11. Hagyományosnak tetsző erdőrészlet, aljnövényzet, magasra nőtt fenyők, az egyszerre bágyadt és diadalmas ellenfény szecessziós nosztalgiákat ébreszt.
Herman Levente realizmusa aztán a törzsrészletekben mintha folytatódnék. Az A kéreg ritmusa 07. csonkolt ágai ellenére csupa zöld moha és napsütés meg árnyék, az A kéreg ritmusa 20. szürkésszáraz, repedezett és holt, az A kéreg ritmusa 26-on kéregbe vésett szövegek, köztük cirill betűk. Igaz, az A kéreg ritmusa 17-en (mindig ez a cím, elégedjünk meg mostantól a sorszámmal), egyszóval, igaz, hogy a 17-en világítóan kék a fatörzs, a 18-on meg a 19-en megmagyarázatlanul maradó semleges sávok akadályozzák a természeti élményben való feloldódást, és első pillantásra az is nyilvánvaló, hogy a hivatkozott sebes-vésett törzsek sem kerülhetnek erdőben-ligetben olyan szorosan egymás mellé.

Mi ebben a vicc? Semmi

Marabu
A karikatúra afféle képes szellemi játék. A valóság képi elemeit használó, azokat furcsán, meghökkentően összevegyítő, összekeverő, átalakító, új összefüggésbe helyező grafikai játék, ami olyan új képi ötleteket hoz létre, ami – ha jól sikerül –, szellemi szikrát lobbant fel az olvasóban, valami szokatlan utakon futó, játékos, szabad asszociációt kavar fel benne, új, meghökkentő felismeréseket, ráismeréseket gerjeszt. A vicc zárt, kerek, önálló műalkotás, ami egy belső poén pukkanása felé vezet, és ott lezárul. A karikatúra viszont nyitott szellemi játék, ami mint egy képrejtvény, az olvasó fantáziájában kel valódi életre
Kép: Halász Géza és Marabu

Kocsis Imre kiállítás

Február 22-én 18 órakor kiállítás nyílik Kocsis Imre (1940–2015) festőművész eddig ismeretlen műveiből. Országosan elismert grafikus volt, de festőnek tartotta magát. Naturálisan leíró, a hiperrealizmus formai megjelenését idéző, fotót és reprodukciót felhasználó festményeket készített. Így grafikai munkássága jórészt a műterem homályában maradt. Eddig. Most e kiállítás segítségével beleshetünk a műterembe, felfedezhetjük az elfeledett grafikus Kocsis Imrét. A kiállítást megnyitja Petrányi Zsolt művészettörténész.
ÁTRIUM galéria. 1024 Budapest, Margit körút 55.

SCHAÁR ERZSÉBET SZUVERENITÁSA

Rózsa Gyula
Némileg komikusak ezek az úriasszonyok, sűrűn mintázott öltözékük bő és fürtös, a lábuk, de nyakuk-fejük is ehhez képes vékony, groteszk. Ám egyszersmind tömegük a saját léptékükben jelentős, a kéztartás finoman nőies, és vonulásuktól nem tagadható meg némi elegancia. Röviden: éppoly titokzatos-sokfélék, nehezen jellemezhetők, mint a legtöbb Schaár-szereplő. A Boltíves kapu figurával terében mindössze egy csaknem hasábos test hallgat, gyűrűnyi nyakkal, fölötte egy megnyitott fej-gömbbel, a Három fal nőalakja negyedik síkelemként magányos, éppen belesimul a kompozícióba?

Hommage à WA24

Rózsa Gyula:
Telitalálat. Mert annak ellenére, hogy a cég nagyjában ugyanabban a korban a Wiener Werkstätte legkiválóbb mestereinek a lámpaterveit is forgalmazta, (vagy éppen ezért is) – történelmi a kontraszt a pálmalevél formában lehajló fürtös csillárok, a súlyos fémműves munkával nehezített falikarok, meg a WA24 között. A kiállítás ezzel a kiegészítéssel lesz igazi tisztelgés, Hommage à WA24.