Pokolfajzat

Asperján György
Nánási Becze László 14 vagy 15 éves lehetett, amikor a tbc szanatóriumba került. Előtte már megjárt egy sor intézetet. Sőt, rendőrségi előzetesben is volt, mivel, mint nekem egyszer bevallotta élete nagy titkát, az anyjával együtt megölte az alkoholista, durva apját. Laci már azt megelőzően többször volt rövidebb, hosszabb ideig intézetben, ahol „kiképezték” egymást a gyerekek, és mindig a legerősebb, a semmitől sem tartó legdurvább lett a főnök. Én akkortól, hogy a gyilkosságba beavatott, nagyon féltem tőle.

Kun Árpád: Palais Royal-ban talált kézirat

Kisebb-nagyobb lopásokból finanszíroztam magam. Főleg CD-éket nyúltam le Virgin Megastore-okban meg a FNAC-ban, és parfümöket a Sephora-lánc illatszerboltjaiban, aztán eladtam őket orgazdáknak a boulevard de Clichy környékén. Minden rejtett kamerát ismertem a működési területemen. Úgy dolgoztam, mint a szemfényvesztő a közönség előtt, mondhattam volna én is a képernyőre tapadó őröknek, hogy: “Csak a kezemet figyeljék, mert csalok!”

Kalász István: Tárgyak (egy novella)

Médiaismereti tantárgy során betekintünk a médiumok új világába: az interaktivitás, a hálózati kommunikáció alighanem átalakítja a nyilvánosságnak azt a terét, amelyre késő modern nyilvánosságként tekinthetünk. Ne mozdulj, adjátok már a pénzt. A férfi háttal állt nekem. Az öregember feküdt a földön. A nők szedték a pénzt. A másik férfi kint volt. Fogtam a botot, és ütöttem. A férfi elterült. Mint a filmben. Az öreg őr köhögni kezdett, az egyik nő hisztérikusan felnevetett, és ezt kiabálta, istenem.