EMBEREK! ELŐLÉPTETTEK!…

Serény Péter: Most, hogy, kezdenek a hajdan dalia 89-es jurátusaink, fogalmazzunk finomkodóan, korpulens, korosodó atyafiakká válni, némelyiküknek eszébe juthat, hogy már ötven és hatvan között járnak, egy évtized (2 és ½ „ciklus”), hipp-hopp, már velünk egy tálból kanalazhatják a maradékot; no-no, tudjuk, amit tudunk, ki-ki „azt, amit megérdemel”. A bátyó, az elsőszülött nagy tesó, akár maholnap beleszaladhat (szaladhat?… – peckesen lépkedhet!) a nyugdíj-korhatárba.

Az ajándék

Az öregasszony, talán kilencven éves is van már, alig áll a lábán, és alighanem nem is sejti, hogy azért kellett neki is idevánszorognia a téli hidegben, mert az „ajándék”, amit a miniszterelnöktől kapott, egyben piszkos üzlet is: az Erzsébet-utalványokat forgalmazó cégnek úgy kétmilliárd a haszna belőle.