A miniszterelnök receptje

Ha a miniszterelnök gyógyszerhez akar jutni
1. elintézteti az ügyet óriási apparátusának valamelyik tagjával,
2.aki odaszól és (ma már) nem felírják neki, hanem (mint bárkinek) “felküldik a levegőbe”, vagyis az országos hálózatba, ahonnan, a TB kártya felmutatása ellenében az ország bármelyik patikájában kiváltható,
3. nagyon valószínű, hogy saját orvosa van, esetleg több is. Miért megy egy ismeretlen rendelőbe, ahol még azt sem tudják, milyen kórelőzménye van, egyáltalán felírhatják-e a gyógyszert, 
4. a miniszterelnök egészségi állapota (nálunk) titok, ezért még az előző (1.-2. pontban vázolt) megoldások sem jönnek számításba. Jobb helyeken még a főnök…izé… vécéjének tartalma is titkos, néhol (nem akarok összehasonlítani, de pl. Kadhafinál) naponta vettek mintát belőle,
5. az elképzelt esetben nem cicóznak, hanem kiüríttetik a rendelőt, esetleg az előtte lévő utcát is lezárják.
Megrendezett jelenet, azokkal értek egyet aki a dublőr kipróbálására tippelnek.
És sajnos, van, aki elhiszi ezt az egész, PR-nek se igazán jó marhaságot.
Szűcs Gábor József

Ha van pokol, odajutsz!

Schilling Árpád

Orbán be fogja tiltani a hajléktalanságot, mert szerinte a közmunka mindenki számára lehetőség, ráadásul tisztességes bevételt ad. Aki meg mégis utcára kerül, annak van elég hely az ellátórendszerben. Színtiszta fasiszta logika: a hajléktalan csúnya és koszos, arra emlékeztet minket, hogy szerencsétlenek vagyunk, vagy bármikor azzá lehetünk, ezért jobb eltakarítani az ilyen gyomorforgató mocskot az utcáról.

Találkozás két fiatalemberrel

Szalámit esznek. Buli van. Sok szalámis kenyérrel. Két fiatal ember vidékiek. Különösen az a Mészáros fiú. Tizenhét évesek. A tréning-felsőben pompázó fiún látszik, valami gázszerelő-féleség lesz belőle. Jó szakma. Biztos megélhetés. Tisztes család. Nem nagyon fogja átlépni a megye határát. A másik fiatalemberen már bőrdzseki van. Talán olasz. Ő nem fog megelégedni a falu szűk kereteivel. De arra senki sem gondolna, hogy Horthy Miklós, Kádár János után ő lesz a harmadik, aki évtizedeken átvezeti majd Magyarország népét. Vezeti, manipulálja, uralja az országot.

Levél Cserdiből

“Tisztelt Miniszterelnök Úr! 
Nem szeretném,megsérteni Önt,de talán azt kellene tennie népével,amit én teszek Cserdi embereivel! Nap,mint nap együtt kelek,fekszük! 
Példát mutatok nekik! 
Tudom mit jelent 60 ezer Ft-ból megélni! 
Megmutatom nekik személyes példámmal,hogyan kell tisztelni a másik munkáját! 
Mit tud Ön a kórházak,Iskolák napjairól? 
Mikor volt Ön utoljára egy Állami intézmény hétköznapjait megnézni? 
Miért nem megy el a nyugdíjasokhoz beszélgetni? 
Mikor ült le Ön egy magyar fiatallal elbeszélgetni,ugyan valójában miért hagyják el Hazájukat? Miért engedi,hogy ekkora félelem és bizonytalanság hatalmasodjon el Magyarországon? 
Nem bántani akarom,de ha annak érzi,erről nem én tehetek! 
Kérem Önt és Kormányát,ne engedje tovább,hogy az elkeseredés tovább hatalmasodjon az emberekben! 
Tisztelettel:Bogdán László, Cserdi polgármestere”

Már csak 30 év

Kemény Zoltán

Az jár a fejemben, hogy volt idő, amikor “Szebb jövőt!” ígértek. Majd kisvártatva a három- és az ötéves tervek sejtették ugyanezt és már csaknem ott álltunk a kánaánnak remélt kommunizmus ajtajában. Egy kis időre még az oroszok is elmentek, pár napos reményt hagyva maguk után, hogy aztán jöjjön a kicsit gyakorlatiasabb új gazdasági mechanizmus, megoldandó minden létező problémánkat, immár a legvidámabb barakkban. És akkor rendszerváltás, és az úniós tagság. Több mint ezer esztendős történelmünk legnagyobb lehetősége, hogy igazán európai nemzet legyünk.

Egy kép a jövőből

Pikó András
2030-ban épp azt nézzük, ahogy az egyetlen fogható tévécsatorna Orbán Viktor beiktatási beszédét sugározza.
Nem értjük…. ez látszik is.
Úgyhogy addig hallgassatok rádiót, amíg lehet! 
Mindenki becsülje meg magát, és a jó dolgát, mert bizony, később visszasírjuk majd ezeket a szép éveket. mert már holnap is egy nappal közelebb leszünk 2030-hoz. Úgy készüljünk. A képen ‘Pálinkás és Pikó”.2047.

Angyal a Parlamentben

Gábor György
Ezt most tényleg imádom! 
Orbán valami gigászi transzcendenst, istenest, szenteset, keresztényit akart mondani, s ez jött ki belőle: „azon leszek, minél többször érezzük úgy ebben a házban, hogy angyal szállt át felettünk.” 
Ez mindenesetre dicséretes. Vagyis azon lesz, hogy mindenki kussoljon, fogja be a száját. Ugyanis ezt akkor mondjuk, Plutarkhosztól kezdődően (Hermész epeiszélthe) és Erasmuson át (Mercurius supervenit), amikor a jelenlévők hirtelen egyszerre elhallgatnak, s a társalgást csend váltja fel. Tudniillik Hermész (Mercurius) jelenlétében emberi szó nem hangozhat el, vagyis csönd idején épp olyan, mintha Hermész jelen lenne. Hermész pedig épp úgy az istenek követe, amint az angyal (angelosz, angelus) is az, így lett aztán ebből a keresztény évszázadok alatt „angyal szállt el felettünk.”
Hacsak! Hacsak a mi miniszterelnökünk nem Paul Klee Angelus Novusára gondolt, a történelem angyalára, vagyis a tőle megszokott szerénységgel és küldetéstudattal egyenesen önmagára: arra, akiről Walter Benjamin azt írta, hogy „arcát a múlt felé fordítja. Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz… De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba… E vihar feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben égig nő előtte a romhalmaz.”
Walter Benjamin szavaihoz Adorno még ennyit tett hozzá: ez „nem az az angyal, aki ad, hanem aki elvész.”
Viszont ez az angyal már igen hosszú ideje ott repked mindenki fölött a Tisztelt Házban.

Anna Margit festménye: Angyal