Zsidó leszek

Vámos Miklós
Na, emberek. Ezt kapjuk ma, amiért plakátra kerültünk. Koncz, a pélyi parasztcsalád sarja, és én, a félig szláv (anyám neve Ribárszky). De azért az atyai ág zsidó volt, míg egészen kiirtották őket. Az ő nevükben juszt is zsidó leszek, s tiltakozom. Ámbár sejtem, a tettesek nem tudják, mit cselekszenek. Uszítóikra (előretoltak, sorosozók, új kultúrát teremteni óhajtók) szórom a lehető legsúlyosabb átkokat. S üzenem: ez itt az én hazám is, takarodjanak el ők. S ha van képük, csak uszítsanak és zsidózzanak tovább, 2019-ben is. Aztán egyék meg, amit főztek. Erre nincs bocsánat.

Tovarisi konyec, avagy történelmi lecke

A dolog azzal kezdődött, hogy Gál József a Facebookon arról írt, hogy a nevezetes „konyec” plakát a Heti Beszélő borítóján szerepelt. Kenedi János – a koronatanú – erre határozottan kijelentette, hogy nem így volt, de nagyon nem. Lévai Júlia ehhez még hozzáfűzte: van annak közismert magyarázata is, hogy az SZDSZ miért nem pártolhatta a gusztustalan plakátot, amelyen egy “hétliterköpős nagyerős hím” (© Karinthy) gyűrött nyaka szimbolizálta a szovjet katonát és ezen keresztül az összes elvtársat ill. az oroszokat. Egyrészt a párt kezdettől, egyértelmű nyilatkozatokban közzé tette, hogy nem konkrét személyekkel, hanem a rendszerrel van baja.

A Pruck-szindróma

Tamás Ervin
Olvasom, hogy jelenleg már antropológus szakértő vizsgálja Pruck Pál gyerekkori fotóit. Mérése szerint a jobb fülkagyló, az orrhegyek, az orrnyereg és az ajkak alapján a két gyerek személyazonossága igen nagy valószínűséggel megegyező. Tudják, ez az a Pruck, akinek az 56-os plakátokon való szereplését Dózsa László színésznek kölcsönözték, aki boldogan vállalta a beugrást. Másfél év után már az antropológusig jutott a drámai vita, aminek kezdetén is eldőlni látszott, hogy Dózsa úr közreadott hősi tettei több helyütt hibádznak.
Folytatáshoz kattínts a címre