Jaj, de borzasztó!… vagy talán mégsem?

Serény Péter
Ekézi rendesen a fél (na jó, lehet, hogy csak negyed) világ Ausztria külügyminiszterét, Karin Kneisslt, aki mint neve is mutatja nő, éppen most volt a lakodalma, és (borzalom atyja, ne hagyj el!!) bizonyos, Putyin vezetéknevű régi ismerősét is meghívta. Aki, természetesen az orosz elnök. Akit, állítólag, a NATO-ban igaz szövetségesnek, az EU-ban tisztes tagnak, mintegy hivatalból, utálni kell, hovatovább illetlenség lesz akár egy levegőt szívni vele.

Trump és Putyin

Többórás megbeszélést, majd közös sajtótájékoztatót tartott Helsinkiben az amerikai és az orosz elnök. Donald Trump és Vlagyimir Putyin számos világpolitikai kérdésről egyeztetett, és ugyan mindenben nem egyezett a véleményük, termékeny és konstruktív párbeszédként értékelték a találkozót.

– Nyilvánvaló, hogy ez egy nehéz időszak a két ország kapcsolatában, de a feszültségnek nincsenek objektív okai. A hidegháború már a múlt, az a korszak, amelyben a két ország ideológiailag állt szemben egymással régen véget ért. A világ azóta nagymértékben megváltozott – mondta az orosz elnök. Trump annak a véleményének adott hangot, hogy a kialakult helyzetért mindkét ország felelős. Esztelen és buta volt az Egyesült Államok is, a párbeszédet már jóval Trump hivatalba lépése előtt el kellett volna kezdeni.

Trump és Putyin találkozója

Kemény László
Európa nem szereti ezt a találkozót, különösen Kelet-Közép Európa értetlenkedik. A térség volt külügyminisztereinek egy csoportja – érdekes módon Madeleine Albright volt USA külügyminiszter ösztönzésére – levelet írt az amerikai elnöki adminisztrációnak, hogy „ne hagyják cserben az európaiakat”. Hasonló „írásműre” már sorkerült 2009-ben, amikor Obama készült Moszkvába, és meghírdette az „átterhelés” politikáját. Miért ez a pánik? Miért nem tetszik az újabb békülési kísérlet az amerikai és az orosz politika között? Bizonyára mélyebben vannak a probléma gyökerei, mint azt „szurkolói” nézőpontból látni lehet. Néhány gondolat ajánlok a megoldás kereséséhez. A hidegháború úgy ért véget, hogy a szovjet és amerikai vezetők kiegyeztek és abbahagyták. A máltai megegyezés (1989) azonban szóban született és mindenki másként értelmezte. Az amerikaiak győzelemként, a szovjetek akkori vezetői pedig a vasfüggöny lebontását követő lehetősségként a világba integrálódásra, egyenjogú és egyenrangú partnerként.

Ilyen egy politikai játszma a Közel-Keleten

Mark N. Katz

Trump elnök bejelentette, hogy kilép az iráni nukleáris egyezményből (rövidítése JCPOA). Izrael és Irán pedig közvetlenül is összecsapott Sziriában. Ez volt a háttere annak, hogy Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök Moszkvába utazott, találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és megtekíntett egy katonai parádét. A találkozóról természetesen nyilatkoztak. De mind a két fél rendkívül szűkszavú volt, Putyin különösen, arról meg nem is esett szó, hogy miben is állapodtak meg. Ez azért lehet, mert Oroszország és Izrael sok mindenben nem ért egyet, de ami Sziriát, Iránt és a nukleáris egyezményt illeti, érdekeik találkozhatnak. Ezt azonban Moszkva nem kívánja különösebben hangsúlyozni.

Félpucér támadás

Miloš Zeman cseh államfő bicegve, de az esélyesek derűjével érkezett, hogy leadja szavazatát az elnökválasztáson, amikor a háttérből előrontott egy nő, letépte ingét, és kitárt karokkal üvöltözött. „Zeman Putyin ringyója” – írta a melleire a Femen aktivistája  A testőrök gyakorlott mozdulattal azonnal a hasára fordították a Femen aktivistát, hogy ne látsszon az írás.