Jaj, de borzasztó!… vagy talán mégsem?

Serény Péter
Ekézi rendesen a fél (na jó, lehet, hogy csak negyed) világ Ausztria külügyminiszterét, Karin Kneisslt, aki mint neve is mutatja nő, éppen most volt a lakodalma, és (borzalom atyja, ne hagyj el!!) bizonyos, Putyin vezetéknevű régi ismerősét is meghívta. Aki, természetesen az orosz elnök. Akit, állítólag, a NATO-ban igaz szövetségesnek, az EU-ban tisztes tagnak, mintegy hivatalból, utálni kell, hovatovább illetlenség lesz akár egy levegőt szívni vele.

Baloldali antiszemitizmus

Réti János cikke a Szombatban, Serény Péter hozzászólása

Réri cikke: Egyre többen eszmélnek rá arra a Magyarországon még kevésbé ismert jelenségre, hogy a magát progresszívnek mondó baloldal vált az antiszemita retorika új terepévé. Azonban, mint tudjuk, nincs új a nap alatt: ennek a jelenségnek a gyökerei a Szovjetunióban keresendők. 
„Auschwitz azt jelentette, hogy megöltek hatmillió zsidót, és Európa szemétdombjára vetették őket, azért, mert figyelmesek lettek a zsidók és a pénz kapcsolatára. Az imperializmus és a kapitalizmus rendszerének kemény magja, a pénzügyi tőke és a bankok váltották ki az emberek gyűlöletét a pénz és a kizsákmányolás ellen, valamint a zsidók ellen… Az antiszemitizmus valójában a kapitalizmus gyűlölete.” Ulrike Meinhof baloldali terrorista a ’70-es években.

Nem tesz jó szolgálatot az általa képviselni vélt ügynek…

az a baloldali/ellenzéki portál, amelyik akár hajszálnyit is „igazít” egy történésen, hogy még nagyobb legyen az általa valószínűsített felzúdulás. Márpedig múlt péntektől hétfő reggelig a Paul Lendvai „lekeverése”, az atv műsorvezetője által elkövetett állítólagos „cenzúrázás” izzította a net közönségének hangulatát,( meg lehet nézni a kommenteket a szenzációt feldobó szájtokon!) teljesen fölöslegesen.. (Miközben felháborodni való volt e néhány napban is az országban; ám erre már kevesebb érdeklődőnek futotta a figyelméből.)

A Pál utcai fiúk és a Nagy Magyar Grund

Serény Péter
Miért, tán nem rólunk szól? Nagy a világ, de van ez a föld… De jó! Ez a csuda, ez az „ez itt a kérés” , ez a nagyon szív küldi „nem-szívküldi”. Ez, a hol könnyes szemmel emlékmuzsikát, hol vagányosan megmondóst kérő mi is? Ha akarod, „közönségfogó”, ha úgy tetszik, „közönségbarát”, de mindenképpen (szerintem) szép szolgálatot teljesítő műsor.

KOBLENCZ ZSUZSA 1948–2018

Vendégszöveggel nem volna szabad kezdeni, de a tartalmának igazsága miatt nem lehet nem azzal kezdeni. Papp Dénest idézem: „Nincs igazság. Koblencz Zsuzsa meghalt. 
Úgy írt, mint nagyon kevesen. Tudta, hogy Móriczhoz mérem, de sose hitte el. Pedig ebben semmi túlzás nem volt{…}”

Utálat-tan magyar ország- és pártvezetőknek

Serény Péter
Ez a történet alighanem egy válasszal kezdődik. Esterházy Pétertől származik, 2011-ből.. Közírói kiruccanásainak évek múltán idézhető aktualitását méltató ismert értelmiséginek üzente vissza: „Az, ha egy írás húsz év után is így aktuális, az szégyenletes. Meg félelmetes is. Nem a kormány szégyene, az övé is, nem az előzőeké (ama egyre misztikusabb nyolc év!), az övéké is, hanem mindnyájunké, enyém, tied, övé.” Farkas Zoltán mutatta fel a közönségnek ezt az idézetet a hvg hasábjain, az elhunyt kortárs író-géniusz cikkeinek újabb gyűjteményes kötetéből.
Bennem felötlött, hogy valamikor régen, szállóigeként ismételgettük Esterházy cikk címben közzétett értékítéletét, hogy ti. „mért utálja a Népszabadságot”. Ami: épp e lap hasábjain jelent meg. Talán 91-ben. Persze, hol van már a Népszabadság! Sóval behintve a nyoma is.