NE BÁNTSD A MAGYART, CSÚNYA AMERIKA!

Szíjjártó miniszter úr, akár hogyan is nézzük, megrágalmazta Magyarország egyik (és történetesen: nem éppen legkisebb) szövetségesét. Ha diplomatikus „mi ez, ha nem…” kérdésbe burkolva is, szépszerével azt állította, hogy Amerika a pályázati kiírásával beavatkozik a magyar választási kampányba. Igen ám, de itt valami nagyon sántít.

EMBEREK! ELŐLÉPTETTEK!…

Serény Péter: Most, hogy, kezdenek a hajdan dalia 89-es jurátusaink, fogalmazzunk finomkodóan, korpulens, korosodó atyafiakká válni, némelyiküknek eszébe juthat, hogy már ötven és hatvan között járnak, egy évtized (2 és ½ „ciklus”), hipp-hopp, már velünk egy tálból kanalazhatják a maradékot; no-no, tudjuk, amit tudunk, ki-ki „azt, amit megérdemel”. A bátyó, az elsőszülött nagy tesó, akár maholnap beleszaladhat (szaladhat?… – peckesen lépkedhet!) a nyugdíj-korhatárba.