KOBLENCZ ZSUZSA 1948–2018

Vendégszöveggel nem volna szabad kezdeni, de a tartalmának igazsága miatt nem lehet nem azzal kezdeni. Papp Dénest idézem: „Nincs igazság. Koblencz Zsuzsa meghalt. 
Úgy írt, mint nagyon kevesen. Tudta, hogy Móriczhoz mérem, de sose hitte el. Pedig ebben semmi túlzás nem volt{…}”

Utálat-tan magyar ország- és pártvezetőknek

Serény Péter
Ez a történet alighanem egy válasszal kezdődik. Esterházy Pétertől származik, 2011-ből.. Közírói kiruccanásainak évek múltán idézhető aktualitását méltató ismert értelmiséginek üzente vissza: „Az, ha egy írás húsz év után is így aktuális, az szégyenletes. Meg félelmetes is. Nem a kormány szégyene, az övé is, nem az előzőeké (ama egyre misztikusabb nyolc év!), az övéké is, hanem mindnyájunké, enyém, tied, övé.” Farkas Zoltán mutatta fel a közönségnek ezt az idézetet a hvg hasábjain, az elhunyt kortárs író-géniusz cikkeinek újabb gyűjteményes kötetéből.
Bennem felötlött, hogy valamikor régen, szállóigeként ismételgettük Esterházy cikk címben közzétett értékítéletét, hogy ti. „mért utálja a Népszabadságot”. Ami: épp e lap hasábjain jelent meg. Talán 91-ben. Persze, hol van már a Népszabadság! Sóval behintve a nyoma is.

Márki-Zay Péterről: Ország-ismeret, kötelező tantárgy

Serény Péter
Baloldali fejcsóválás ide, feltehető jobbos tükör-gyanakvás oda: a hallgatólagos, de tényleges megállapodás működött. A Fidesz, a vásárhelyi sasfészkében, látványos vereséget szenvedett el. A sok kis lúd, libasorban, szépen egy irányban szavazva: igen, legyőzte a „disznót”. Eközben azonban, előkerült az MSZP (akkor épp, még legerősebbnek vélt, baloldali ellenzéki erő) soraiból valaki, aki elkezdett ügyködni azon, hogy ezt a hallatlan, sőt „természetellenes” összebújást megtorpedózza. Ki tudja, miféle ösztönzésre, kiknek az anyagi támogatásával, jelöltette magát és elindult, hogy a reá szavazók céduláin, mint afféle „szocialistának” hazudott banánhéjon, elcsússzon a csendes közös jelölt, meg az egész, politikai oldalt sutba dobó, csak a diadalra hajtó társaság.

Kinek körülröhögés, kinek (verbális) jobbhorog

Serény Péter
A rosszabb eset: , ha – teszem azt – a kormány, netán személy szerint Orbán Viktor működésében talál valami (óh, borzalom!) nem egészen tökéleteset, esetleg (jó ég! ) javítani , netán (na, azt már nem!, hogy jön ez ahhoz!) bírálni valót. Az a szegény főtisztviselő, aki észre merte venni, hogy a miniszterelnök tilosba tévedt a kampányban, és emiatt pár százezres bírságot szabott ki rá,– naná, hogy a testülete útján, – hiába nemzeti rektor, meg választási tótumfaktum, azaz nem éppen „ellenség”, úgy megkapta, ami a „bírság-bajnoknak” magától az érintett kormányfőtől, kijár, hogy arról koldul.
Kép: Orbán és Patyi András a “birságoló”.

Az ötödik hadoszlop zsoldosa

Serény Péter

Nem, én nem azt kérdem, hogy miért teszi velünk ezt Orbán Viktor., hanem azt, amit fontosabbnak hiszek: hogy, vajon önmagával miiért teszi ezt?
Péntek délután órák hosszat kerestem, hogy szó szerint tudjam idézni, de nem sikerült megtalálnom azt a talán két-három mondatot ,ami talán egy tusnád-fürdői szemináriumon elejtett megjegyzéséből , vagy egy, akkortájt nem ritka sajtóinterjújának leiratából ragadt meg bennem. A magyar miniszterelnöktől szokatlan, mintegy az örökös csaták, nemzet- és Európa-védelem, megannyi keresztényi konfesszió közepette, az ellen áskálódásába, méltánytalan szidalmaiba már-már belefáradt, kitárulkozásra vágyó, esendő ember szólalt volna meg a szavaiban. Idézőjelet, mely betűhív szövegközlést kívánna, nem mernék kitenni. Dióhéjban ellenben, fel tudom intézni a sok C-dúr után váratlan őszinteséggel felcsendülő A-moll panaszt.

A Magyar Nemzet emlékezete

Idézetek következnek. Ellenzékben Orbán Viktor másokra mondta. Hoppá! De jól illik saját kormányára.Kivételesen egyetlen forrásban kutattunk ezúttal. Feltehetően a miniszterelnök hitelesnek fogadja el. Az idézeteket a közlés idején a Liszkay Gábor igazgató-főszerkesztő által jegyzett, a „Simicska-korszak” előtti Magyar Nemzetből vettük. Liszkay Gábor jelenleg a Magyar Idők c. lap felelős kiadója. (Lásd az impresszumot.). Kiadja pedig maga a Magyar Idők Kiadó Kft. Nem tűnik olybá, mintha valamiféle rosszindulatú, mi több, ellenséges elem volna. Kis szöveg-dokumentáció. Hitelét nem érinti, hogy ma ugyanezeket a szavakat olvashatná az időközben duplázó miniszterelnök fejére a mai ellenzék. (Hiába, az előrelátásnak, olybá tűnik, vannak korlátai.)

„Kölcsey elvtárs rosszul látja a dolgokat…”

Serény Péter
Nekem azt tanították: magyar fiú a Himnusz minden strófáját betéve tudja. Volt nekünk, még Rákosi („Mátyás bizony, de nem az igazságos”) idejében a közgazdasági technikumban (ma: szakközépben), egy kiváló magyartanárunk, akit bármelyik humán
elitgimnázium megirigyelhetett volna. B. tanár úr, talán nem is tüntetőleg, inkább magától értetődő igazságként közölte velünk, hogy magyar fiúnak, ha egyvalamit: a Himnuszt betéve kell tudnia. De nem ám akárhogyan! Ha álmából felébresztik, akkor is hibátlanul, vesszőt, pontot, felkiáltó jelet a kellő helyre kitéve, minden strófáját fel tudja írni a tanári asztal mögötti táblára. Kaptunk rá egy hetet.