Gyuri, az oredino

Benkovits György
Jelképes volt utolsó találkozásom Gyurival, amikor délutáni sétámon hazafelé jövet a Dumtsa utcában, Ignatovity regényhősének valamikori kétablakos háza helyén, a sumákban gyökérig lebontott és posztmodern szörnyszülöttként újjáépített bolt ablakában ült. -Jóóónapot! Nooó végre itt tavasz! mondta lassú tört beszédével és megszokott tartásával, ahogy egy kissé előre nyújtott nyakkal tartotta előrebillentett fejét. S bár biztosan nem olvasta Marino Darza vagy ismertebben nevén Marin Drzic raguzai reneszánsz dalmát író műveit, aki először ábrázolta a dalmát Raguza tipikus figuráját az oredinót. Így aztán azt sem tudhatta, hogy mennyire ősi mediterrán szentendrei karakter ő. Hogy jobban e városhoz tartozik, mint a magát a város fontos polgárának kikiáltó sok felfuvalkodott nagyképű tucatsenki.

A kisebbrendűség ellen, avagy Czóbel második újra gondolása

A kettő pont nulla arra emlékeztet, hogy két esztendeje már megtörtént itt egyszer a Czóbel-életmű újragondolása, akkor próbálták ki először, mint lehet egy emlékhelyet, emlékgyűjteményt, emlékmúzeumot mauzóleumból élőhellyé frissíteni. Most kibővített, bőséges grafikai kollekcióval, interaktív kommunikációval, újabb kölcsönzésekkel érik el, hogy új látogatásokra csábítsanak.